Meat Again – gluténmentes étterem Újbuda szívében
Másfél éve búcsút intettem a gluténnak. Bár azt hittem könnyes elválásunk lesz, a megkönnyebbülés – amely a tüneteim múltán (3 nap gluténmentes étkezést követően) elöntött – teljesen elsöpörte a vádaskodást és soha, egy pillanatra nem bántam meg, hogy erre az útra tereltem az étkezésemet. Annak ellenére, hogy rengeteg ember számára okoznak problémát a kalászosok, a vendéglátás ezen a téren nem igazán tart lépést az igényekkel. A mentesen étkezők kirekesztettsége persze ma már sokkal kisebb, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt, de az éttermi létezés, az érzékenység fokát és más érzékenységekkel közös voltát tekintve még mindig igen kérdéses. Vidéken egyértelműen nehezített pálya, sokszor szinte lehetetlen az áruházláncok országosan terített, egységes mentes kínálatán kívül bármit találni, de a mentes vendégek kezelésébe, a rájuk való figyelésbe még az oly gyakorta megénekelt pesti vendéglátásnak is erősen beletörik a bicskája.
Holott a gluténmentes főzés nem annyira megugorhatatlan. Mondjuk addig, amíg nem társul hozzá laktóz- vagy tejmentesség is, meg egy kis tojásallergia. Innen szép nyerni, mondta Nagy-Barakka Nikolett 3 évvel ezelőtt, amikor – vendéglátósként – kézhez kapta a diagnózisát és nem feladta, hanem megküzdött azért, hogy olyan helyen lehessen szakmabeli, amely számára és a vele egy csónakban evező vendégek számára is biztonságos, felhőtlen étkezést kínál (az a fránya keresztszennyeződés, ugye).
Így született a Meat Again, amely a Móricz Zsigmond körtér mögött, a Skála piaccal szemben bújik meg. A Meat Again konyhafőnöke Nikolett párja, Nagy Péter, aki pontosan tudja, mit és hogyan kell a mentesen étkező vendégek számára kínálni, a jó szemmel, remek érzékkel összeállított étlapon minden megtalálható, egészen a helyben készített péksüteményekig.
A választékból öröm szemezgetni, érintett társasággal étkezve meg tényleg félhangos örömkiáltásokba torkollik az étlapolvasás és a felismerés, hogy van naan, van pita és friss briós is. A péksütemények vezetik a választásunkat, ezernyi mezét rendelünk, hogy kiélvezhessük a kenyérrel tunkolt krémek halványuló örömét, újra megélhessük, hogy nincs gond, senki nem nyúlt bele a krémbe olyan késsel, ami gluténos kenyéren landolt, csak önfeledten mártogatjuk a friss, omlós, remek textúrájú kenyereket.
Az antipastik és mezék kavalkádja szép képet rajzolt, minden égtáj előételeiből szemezgettünk, a választék bőséges volt, került elénk – többek között – shakshuka, tapenade, egy kis humusz, olajbogyó válogatás, padlizsánkrém, chilis édesburgonya. Három éhes nő számára pont ideális volt a mennyiség, mellé egy kis Balla Feketeleányka volt a poharunkban, a szépen kerekített savakkal jó volt együtt lenni, nem véletlen, hogy ez a kellemes ivású bor a pincészet egyik emblematikus tételévé vált.
Az előételekkel békésen elbíbelődtünk, folyt a szó, a hely szépen-lassan megtelt, jöttek a törzsvendégek egy nyugalmas, jóféle vacsorára, mi pedig elkezdtünk a főfogásokon gondolkozni. A mentesség okán itt reflektorfényt kaptak az elengedett fogások, azok, amelyekre egy vegyes konyha esetén már rá se pislantunk, első biztos befutónk a pestós vegán gnocchi lett, meg persze a burger, amely most séfajánlatban került az étlapra.
A szezonális étlapcserék mellett ugyanis rendszeresen vannak úgynevezett tematikus hetek is, amikor „táblás ajánlatként” megjelenik néhány nagy kedvenc. A pulled pork burger is így került most terítékre és mi ennek szívből örültünk. A csapat egyetlen nem mentesen étkező tagja pedig a saját igényei és preferenciái mentén a kacsamell nyárs mellett teszi le a voksát.
Az előételek után meg sem voltunk lepve, hogy minden hibátlan. Eltalált mennyiségek, remek ízek, jó textúrák jellemezték az ételeinket. A gnocchi gombócai kellemesek voltak, a pesztós mártást pont annyira vették fel, hogy haraphatók maradjanak, a krumpli dominált, nem volt gumisság, a bolti gnocchikra oly jellemző fura állag, csak könnyed, omlós, de karakteres jelleg volt tapasztalható.
Az omlós tépett hússal gazdagon töltött hamburger, a már korábban körbecsodált, majd felfalt briósban érkezett, a mellé kínált coleslaw-ból még nagyobb tételeket meg bírtam volna enni, a kacsamell szintén hibátlannak bizonyult, a nyársas megoldásban jól működtek a falatok, a hús a megfelelő hőkezelést kapta, a mellé kínált rozmaringos steakkrumpli és az áfonyamártásnál több nem is kellett mellé.
A desszertnél már csak a szemünk és az agyunk kívánta a sütit. Itt is jó volt szabadon választani, eljátszani a gondolattal, hogy hányféle opciónk van és a döntésünknek csak a hangulatunk szab határt. Végül egy áfonyás sajttorta mellett tettük le a voksunk és nem bántuk meg. Könnyed krém, kellemes fanyarság, jóféle jóllakottságérzet lett a jutalmunk.
A Meat Again tudatossága megnyugtató és szerethető. Jó ebben a fajta törődésben elmerülni, kicsit nem aggódni, bátran válogatni, a régi nagy kedvencekre gond nélkül rámenni, élvezni, hogy minden, ami az étlapon szerepel az számunkra is szabad préda (most kizárólag a gm-lm-szemüvegen keresztül nézve a dolgokat). Nem mentes étkezőként is teljes értékű fogásokat kínál az étterem, nincs lemondás, nincsenek furcsa állagú alapanyagok, minden hibátlan és élvezetes. Az igényes italválaszték és a jó minőségű kávé meg csak hab a tortán.