Nem csak ünnepekkor – Reggeli az Astoriában

Edömér barátnőmmel hat vagy inkább hét éves korunk óta együtt mérjük az idő múlását. Kezdetekben érthető okai voltak, hiszen így lett a két elsős korából tiszteletreméltó nyolcadikos létezés, még az együtt 20 és együtt 40 is viccesnek tűnt. De aztán komolyabb számokat dobott a gép és mi éreztük, ehhez méltó ünneplés dukál. Így szoktunk rá a közös szülinapozásokra, amely önmagunk kényeztetéséről és egymás iránti elkötelezettségünkről szól, kicsit olyan, mint egy házassági évforduló, ezekben a megemlékezésekben benne van a múltunk, a jelenünk és a jövőnk is.

A dolog komolyságára való tekintettel évek óta gondos mérlegelés tárgya, hogy hol érezzük magunkat a lehető legjobban, aminek a felkutatása alapvetően az én feladatom. Idén valami méltóságteljes, de nem túlkomolykodó, a centenáriumunkat előrevetítő történetben gondolkodtam, a belvárosban, amely gyerekkorunk és felnőtt létezésünk egyik kedvenc színtere. Így találtam rá az Astoria Hotel csodálatos reggelijére, amely minden utazó és városlakó rendelkezésére áll.

A városi forgatagban a belváros egyik legkevésbé becsült kereszteződését figyelő, a Párisi Udvar és a Nemzeti Múzeum keresztútjában található szálloda patinás, barátságos és igényes környezettel várja vendégeit. Szinte hihetetlen, hogy itt csak úgy lehet lenni, pedig igaz, részesei lehetünk az Astoria-élménynek, kiszakadhatunk a mindennapokból és a Kossuth Lajos utcára nyíló hatalmas üvegtáblák mögül, mint egy pantomim-előadást szemlélhetjük a 21. század fejvesztett tempóját, miközben bent, a kávéházi asztalok mellett finoman megáll az idő.

A közönség lassan és körültekintően reggelizik, a vendégtér hátsó traktusaiból a jól ismert vendéglői kakofónia adja a fehér zajt, nevetés, beszélgetés, edények és evőeszközök ritmikus koccanásai, miközben a süteményes vitrin és a versenyzongora között húzódó térben csend és béke honol, egyfajta közös megegyezésen alapuló nyugalom, amit csak halk beszélgetés tör meg. Ebbe a térbe érkeztünk a hétvégén, hogy mi magunk is részesei lehessünk az élménynek.

Az Astoria egyszerű, de nagyon szerethető modellel dolgozik, négy nagyváros közül választhat az, ki itt kívánja a napot indítani, Párizs, Budapest, London és Bécs verseng a kegyeinkért, a saját gasztronómiájuk javát kínálva. A péksüteményt, kávét és gyümölcsleveit is tartalmazó menük közül Edömér Londont választotta egy angol reggelivel, én pedig Bécsbe utaztam, ahol melange is dukált a reggelim mellé.

Az érzékenységek szempontjából is könnyű dolgunk volt, a személyzet felkészülten tudott válaszolni minden kérdésünkre, így Edömér laktózmentes kávéja és az én gluténmentes répás bucim is hibátlanul terítékre került a kiadós reggelink részeként.

Nem siettünk, ültünk a hatalmas ablakok előtt, lassan, kényelmesen, minden falatot, egymás társaságát és a helyszínt kiélvezve töltöttük a délelőttünket. Az Astoria nem csak minket vár. Ha a városban jártok és jólesne egy igényes környezetben tölteni az időtöket, kellene egy hely üzleti reggelire vagy épp családi találkozóhoz, akkor irány az Astoria.