A napokban valahogy folyvást belebotlok egy randa és terjedő jelenségbe. Az ételbecézgetésbe. A koviubi, ubisali, pörinoki és társaira gondolok. Egész egyszerűen zavar. Az ikres kimitfőz fórumon is van egy – különben általam kedvelt – anyuka, aki rendre ilyen elferdített szörnyűségekkel próbálja meghatározni az asztalukra kerülő ételt. Engem meg a hideg kiráz. A kismamanyelv egyéb ferdültségeivel […]
Megújult a Rosinante fogadó honlapja. Disszonáns érzéseket keltett bennem. Egyrészt még mindig nagyon szép emlékeket őrzök a náluk töltött délutánról/estéről, másrészt kissé fájlalom, hogy a nekik is megküldött étteremkritikámra ugyan nem reagáltak, viszont lelkesen használják. A Rólunk írták rovatban szerepel az írásom, a főoldal egyik alcímében meg visszaköszön az általam jegyzett kritika címe. Nincs ezzel […]
A tegnapi bejegyzésből kihagytam a desszertet. Nem véletlenül. Olyan jól sikerült, hogy úgy érzem megérdemel egy önálló posztot. A lányok igényeire szabott tortám elkészítése közben többször elfogott a kétség, hogy valaha is egységet képező, tányérra csúsztatható süteményhez jutok-e, de a végeredmény meggyőzött, hogy néha kissé reménytelen hozzávalókból is lehet csodás szimbiózisba forrt dolog. […]
A pénteki óvodai ünnepségek édességhegyei, a játszóházi torta emléke miatt a Nők családi ünneplésére valami ebédfélével készültem, a torták árnyékában. Zsófi húsimádatából kiindulva egy jó kis sörös marharaguval nyitottam, s folytatásként a vega vonásokat mutató Anna kedviért csirkés pitét kínáltam. Gombás, sörös, marhahúsos pite (családi mennyiség) 2 kg marhafelsál vagy lábszár 2 ek olivaolaj 2 […]
