Furcsa dolog ez a fesztiválozás. Anno a saját örömömre vágtam bele, és most a Nők örömére és a saját szórakozásomra folytatom. A tavalyi sikeres Sound debütálás után a héten Anna már rutinosan aludta át a kiszemelt nap délutánját. Zsófit se kellett kétszer felszólítani egy kis ebéd utáni pihenésre, így – ahogy a Hungária körút tempóját […]
A múltkorában a padláson járva tehenes passzokba és ezer éves Szigetes újságírói igazolványokba botlottam. Emlékek, amiket szívesen őrzök és a jelek szerint a Nőknek is sikerült 4 éve azt a Sziget-hangulatot átadom, ami kora huszonéves korom óta kihajt a Hajógyári-szigetre, hol egy napra, hol egy egész hétre. A „Kell egy hét együttlétből” mára „Love Revolution” […]
Soha nem vágytam négy lábú csirkére, de a sok serclis kenyér már régóta kísért álmaimban. Gyerekként és fiatal felnőttként is imádtam a roppanós kenyérvéget, ha lehet – étteremben – most is azután a falat után nyúlok, de itthon lemondtam róla, ahogy az anyák jelenős része egy idő után csak a csirke mellehúsáért rajong (ja, nem, […]
Ma, miután alaposan kitakarítottam a konyhát és csatasorba állítottam a Metrotól kapott alapanyagokat, plusz azt az egyet, amiért még hajnalban elloholtam, nekiálltam kicsit játszani. De előreszaladtam. Az egész tegnap kezdődött, egy hatalmas doboz alapanyaggal és egy falatnyi papírral, ami alapvetően semmilyen kézzelfogható instrukciót nem adott, a kapott alapanyagok felhasználásának szabadsága volt a legfőbb vezérelv, no meg […]
