Nagyjából ennyi maradt a Fráter örökségből. Amikor én még kislány voltam, és a hatalmas, huzatos, nagypolgári Ág utcai lakásban éltünk, akkor a hétköznapi étkezéseink során rendre egy kék mintás, címerrel díszített készlet darabjaira tálalt anya. Számomra ebben semmi különös nem volt, ez szoktam meg, nálunk nem volt narancssárga ufókkal tarkított, apró virágokkal megszórt gránit tál, […]
Mostanra elég jól kikristályosodott, hogy – a férjem averzióit leszámítva – mindenki rajong a lecsóért. Az elmúlt években is gyakori vendég volt a nyári hónapokban, de idén hetente legalább kétszer terítékre került. Persze soha nem ugyanúgy. Voltak koncepcionális elképzelések, amelyek mentén haladva született egy-egy újabb egyed, vagy csak a már bevált klasszikus, a mit ád […]
Nyáron mindig elképesztő módon háttérbe szorul nálam a húsfogyasztás. Annyira nem váygom rá, pontosabban annyi más gyümölcs-zöldség van a piacon, hogy eszembe se jut venni, amit azért a családom néha zokon vesz. Na, nem mintha ellenükre lenne a lecsó, a friss zöldségből készített levesek, főzelékek vagy saláták, esetleg a füstös padlizsánkrém, de mégis nekik gyakrabban […]
Nálam a lecsó az alap nyári fogás. Az első megfizethető paradicsomok és paprikák megjelenésétől kezdve főzöm, és mindig úgy kanyarítom, ahogy nekem a legjobban tetszik. Hol klasszikus módon, hol csicseriborsóval, hol hússal, hol hús nélkül. Most épp egy nagyobb adag szeletelt csiperke gazdagította az ebédünket, ami osztatlan sikert aratott az – egyébként erősen – lecsófüggő […]
