Pizza

Ritkán, ha kevés az idő és valami laktató sósságra vágyom, akkor pizzát csinálok. Az utóbbi időben rájöttem, hogy ez is csak egy olyan étel, amivel kapcsolatban nincs szentírás. Az kerül bele/rá, ami épp a hűtőben, a zöldséges kosárban rejtezik, a teraszon nő, vagy csak pont kevés ahhoz, hogy mássá avanzsáljon.

Így aztán a múltkor egészen újszerű tésztát kísérleteztem ki, a feltét meg már az elgondolás pillanatába ízlett.

Mascarponés pizza, tarjával

25 dkg rétesliszt

25 dkg finomliszt

2 dl meleg víz

1-2 ek olivaolaj

2 csipet só

2,5 dkg friss élesztő

10 dkg mascarpone

Szósz:

paradicsompüré

1 kk bazsalikom

1 szál friss rozmaring összetörve

csipetnyi só

kevés cukor

Feltét:

5-6 szelet füstölt, főtt tarja

egy szűk maréknyi rukkola

lágy, füstölt sajt

1 közepes édeshagyma

A tésztát rábíztam a kenyérsütőre, de nem hagytam, hogy az egész programot végigcsinálja, a dagasztás után kikaptam a tésztát, közben beindítottam a sütőt.

A tésztából lehet egy vastag vagy  két vékony korongot csinálni, bár én most egy pizzára és némi grissinire vágytam. Aki két pizzára feni a fogát az duplázza meg a fent leírt feltétet. A paradicsompüré kapcsán meg direkt nem írtam mennyiségeket, ez az a dolog, amit bizony kóstolgatni kell, egyéni, hogy kinek milyen arányok válnak be.

A kinyújtott, jó esetben pizzatálcára vagy sütőpapíros tepsire helyezett, alaposan megkent és enyhén megpakolt pizzákat a kellemesen surrogó 190 fokos sütőbe tolom és addig sütöm, amíg szépen meg nem színesedik a tetején a sajt.

A hagyma beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a rukkola vitt némi extravaganciát a dologba, a mascarpone meg az olajjal vállvetve remek állagot biztosított a tészta számára.