Tavaly nyáron Anna csirkehívő lett. A német konyha sertéshúsra épülő világa sok volt neki, már úgy jöttünk haza, hogy más vágya nincs, csak csirkét enni. Azóta gyakrabban van csirke, Anna pedig boldog. Én kevésbé, mivel nem vagyok egy nagy csirkefogyasztó, de évek alatt megtanultam, hogy melyik az a része, amit szívesen készítek és fogyasztok: a […]
A gyros-szal kapcsolatban vannak fenntartásaim. Kevés helyen merek rápróbálni, sokszor van az az érzésem, hogy jobb, ha nem tudom, hogy mi van a pitában megbújó, erősen fűszeres nyesedékben. Éppen ezért, ha gyrosra vágyom, akkor inkább itthon készítem el. A tavaszi hétvége tökéletes alkalmat teremtett egy családi gyroszozásra. Gyros, tzatzikival 1,3 kg sertéscomb (diója, ha lehet) 4 […]
A reggeli talán az egyik legkritikusabb pontja a napnak. Az utolsó pillanatig késleltetett kelés, a lakás elhagyásának tempója, a hirtelen felszínre kerülő problémák megoldása mind-mind a reggeli rovására megy. Pedig a reggeli fontos. Cozu barátnőmet idézve a reggelivel rúgjuk be az emésztés motorjait, attól a pár, jól megválasztott falattól pörög fel a szervezetünk. Reggel nem kell hatalmas […]
Az utóbbi hetek megint visszairányítottak a kelt tészták világába. Egyrészt a pacsni-délibáb üldözése, másrészt egy zseniális BBC sorozat okán, harmadrészt a JÓkenyér pilisszentiváni gyárában történt látogatás miatt. A pacsni-kísérleteimről már volt eleget szó, az eredménnyel még mindig vannak fenntartásaim, de a sorozatról és a Jókenyér fantasztikus gyáráról és példaértékű gyerekpékségéről még nem esett szó. A […]
