Szerdán, Chef Rossana este nyolc körül megkönyörült a társaságon, és a hat óta rendületlenül szecskázó, gyúró, kavaró, töltő, tanuló társaságnak megengedte, hogy elkészítse a saját szendvicsét. Így aztán mindenki nagy lelkesedéssel vetette bele magát a tésztanyújtásba, állt sorba a száraz serpenyő előtt, tömte tele a kenyérkéjét minden földi jóval, amit Maki előkészített. A szendvicsnek akkora […]
Ritkán, ha kevés az idő és valami laktató sósságra vágyom, akkor pizzát csinálok. Az utóbbi időben rájöttem, hogy ez is csak egy olyan étel, amivel kapcsolatban nincs szentírás. Az kerül bele/rá, ami épp a hűtőben, a zöldséges kosárban rejtezik, a teraszon nő, vagy csak pont kevés ahhoz, hogy mássá avanzsáljon. Így aztán a múltkor egészen […]
Ahogy elnézem a levirágzó japáncseresznyét és a komoly, pattanós bimbókkal fenyegető orgonát: nemsokára főzhetem az én első spárgakrémlevesemet. Tavaly a Bikák bűnei című írásomban már kitértem rá, hogy bűnös élvezeteimre mentségként használom, hogy tavaszi/nyáreleji lány vagyok, de az az igazság, hogy ilyenkor április környékén tényleg megpezsdül a vérem, helyemen érzem magam és hirtelen valahogy minden […]
Tegnap este, az ikres anyákkal töltendő szokásos havi vacsoránkon, épp arról beszélgettünk, hogy az egyik anyuka – aki igen jól és változatosan főz – nem eszi a főzelékeket. Aztán az én elképedésemre többen alátámasztották, hogy bizony a menzai csiriz tökéletesen alkalmas volt az iskolás korúak főzelékhez való viszonyát az undor szintjére húzni. S sokakban ez […]
