You are here: Home > Éttermekről, cukrászdákról > Marischka – magyaros, de nem magyarosch

Marischka – magyaros, de nem magyarosch

Lassan két évtizede hiányzik az életünkből a minőségi, éttermi környezetben kínált magyar konyha. Néha találtunk valamit, aminek majdnem megörültünk, aztán valahogy mégsem találtunk egymásra, majd jött a gasztroforradalom és a nemzetközi, fúziós konyhák előtérbe kerültek, ami a nívósabb helyek fejét erősen elcsavarta. Bár az utóbbi években tapasztalható némi elmozdulás, a magyar konyha mintha rehabilitálódna, de ez nem igazán mutatkozik meg az étlapokon, jobbára csak a táblás fogásokban, séfajánlatokban fedezhető fel. A budai oldalon, a Krisztinaváros árnyas gesztenyefái alatt találtunk rá a Marischkára, a várba futó megannyi lépcsősor egyik legszebbikének tövében. A vasárnapi ebédidőben kellemesen telt, de ügyesen tagolt térszerkezetéből fakadóan zsúfoltnak nem mondható étteremből még jól is esett nézni a kérlelhetetlen májusi esőt, főleg úgy, hogy előtte a gazdag étlapot fürkészve, igazi házias vasárnapi menüt álmodtunk meg magunknak.

A férjem az előételek között található velős csontot választotta, én pedig a sokféle kence közül egy tepertőkrém mellett döntöttem. Amíg vártuk a fogásainkat, addig aperitif gyanánt elkortyoltunk egy-egy izgalmas virgin koktélt. A férjem egy Virgin Marischkát választott, én pedig egy Easy Ridert forgattam, nézve, ahogy a citrusos tonik finoman gyöngyöz a jégkockák között.

maris6_v

Marischka

Az előételeink méretesnek bizonyultak. Főleg a velő, a három darab fél csont tisztességes, akár főfogásnak is beillő mennyiség volt, friss kovászos kenyér került mellé, meg persze foghagyma, nem is kevés és frissen reszelt torma. Vannak vasárnapok, amikor ezek beleférnek. Pont ilyen volt ez a nap is.

Marischka

Marischka

A tepertőkrém remek állagú volt. Mivel előre szóltam, hogy mentesen étkezem, így magvakkal gazdagított házias gluténmentes kenyérből kaptam pirított szeleteket, amire vastagon halmozhattam a krémet.

Marischka

Marischka

Békésen falatozunk, beszélgettünk, figyeltük a szép számmal felbukkanó kutyavendégeket, elméláztunk azon, hogy milyen zaj lenne, ha miénk is jött volna, és megnyugodva konstatáltuk, hogy otthon maradt. Néztük az egyszerűen, de rendkívül rafináltan barátságossá tett indusztriális környezetet, nekem a bár csempéje lett nagy kedvencem, a férjemet a konyha ipari falai fogták meg, valamint az álmennyezet helyett függesztett növények gazdag vegetációja.

A főfogás esetében nálam nem volt kérdés. Az ételintolerancia okán vannak fogások, amiket lassan tényleg fényévenként tudok enni, az egyik ilyen a rántott hús. Minőségi, éttermi környezetben tavaly ősszel Burgenlandban ettem legutóbb, így most, amikor kiderült, hogy a borjúbécsi kérhető gluténmentes változatban is, ráadásul krumplipürével és tejfölös uborkasalátával: nem volt kérdés.

A férjem is megtalálta a maga hazai fogását, azt a jóféle, a magyar konyha mostanában méltatlanul hanyagolt ételét, amely 20 éve is már csak vidéken volt állandó szereplője az étlapoknak: a hagymás rostélyost.

A hagymás rostélyos tud zseniális lenni és benne van az igazi középszer lehetősége is, hiszen a kazalnyi sült hagyma ápol és eltakar, hogy pontosan milyen hús is rejtezik alatta az sokszor ki sem derül. A Marischkában nem volt mit szégyenkezni: az agyonklopfolt tarja helyett mediumra sütött argentin steak pihent a hagyma alatt, gazdag jus-vel, pirított újburgonyával körítve. Egyszerűen, minden felesleges csavar nélkül, amiért mostanában nem tudok elég hálás lenni.

Marischka

Marischka

A rántott borjú is tökéletesen hozta azt, ami az emlékeimben él, és amire annyira vágytam. A fleur du sel kristályokkal finoman megszórt szeletek mellett lágy burgonyakrém kapott helyett és pirospaprikával megszórt tejföllel kínált, klasszikus uborkasaláta. Szintén minden felesleges flikflak nélkül.

Marischka

Marischka

Desszertet egyszerűen nem tudtam enni, még egy ok arra, hogy visszatérjünk, de boldogan és jóllakottan, egy hibátlan cappuccinoval zárva az étkezést.

A Marischkában tudnak magyarul, nem csak törik a nyelvet, nem a külföldieknek mesélnek valamit a magyar konyháról, igazítva picit az ízeken az ízlés kedvéért. Tudják, hogy milyen egy tartalmas adag, elegánsan, de nem túlozva tálalnak, inkább letisztultak, mint túlburjánzóak, az ízek és az alapanyagok dominálnak és az a fajta egyszerűség, ami szinten minden házias konyha alapja, de hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha elkezdjük csavargatni, iperkélni, akkor azzal emelődik éttermi szintre. A magyar bisztrókonyhának erre nincs szüksége, és ezt itt tökéletesen értik.

Menjetek, tervezzetek ide vasárnapi ebédeket!

Marischka

Marischka

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.