Túró…hmmm…mennyi, de mennyi minden eszembe jutott. Nem is egészen véletlen volt az, ahogy az elmúlt hetekben gyakrabban keveredett a bevásárlókosaramba fél-fél kg túró. Lányoknak tetszett a kísérletezgetés, a férjem kissé szomorúan vette tudomásul, hogy húshagyó napok jönnek. Nekem meg nagyon jól esett játszani ezzel a matériával. Erősen vonzott a lehetőség, hogy édességgel induljak a […]
Ezt is megértük. A Nők óvodába mennek. Van bennem némi félsz, talán a saját kevéske rossz emlékem miatt, de a hét eleji ovilátogatás, a Nők lelkesedése kezdi elhitetni velem, hogy akár még jó is lehet. Azt azért eltúlzott bürokráciának tartom, hogy a szezonális versek megtanítására projekttervvel kell az óvónőnek előállnia, de ez egy ilyen […]
Mert a túróról azért első és legkézenfoghatóbb kedvencként a csusza jut eszembe. Világ életemben nagy csuszarajongó voltam. A Nők régebben nem kedvelték túlzottan, de a fotón látható példány nagyon fogukra való volt. A férjemnek meg csak az a baja, hogy se pörkölt, se hallé nem keretezte. Hús nélkül meg mint tudjuk, az ő univerzuma megszűnik […]
Hétvégére csonka család lettünk. Zsófia igen boldogan és elégedetten masírozott ki az életünkből péntek délután, miközben a nővére könnyek között hajtogatta, hogy szereti a Zsófit és hogy őt is vigye el az Edömér. Így aztán, ahogy a szőke nőnk eltűnt, némi megvetéssel a szája szegletében („Menjünk már, mert nem bírom hallgatni ezt a sírást”) nekiálltunk […]
