A nyárnak megvannak a saját ételei. Ezek azok a bizonyos hétköznapi katonák, akik már nem is kerülnek posztolásra, pedig sokszor teszem őket az asztalunkra. A húshoz adható köretek bővítése érdekében tavaly Joanne Harris könyvéből vettem át a paradicsomtortát, ami azóta is rendületlenül szolgál nálunk. Az eredeti recept idővel kicsit módosult, de a hatás még mindig […]
A szombati ebéden felbuzdulva elkészítettem a padlizsánsalátának kissé homogénre sikeredett krémet. Aztán mire elkészültem vele, dél lett, így pirítottam egy pár szelet erősen barna, tönkölykenyeret és némi friss paradicsommal körítve kínáltam a családnak. Délután a Muci érdeklődésére, miszerint mit ebédeltek a Nők, Anna közölte, hogy reggelit. Ennyit az erőfeszítéseimről. Török padlizsánkrém 2 közepes padlizsán 1 […]
Ez az az étel, amit nem fotóztam. Több okból. Egyrészt mert egyáltalán nem fotogén, másrészt meg pont nem voltam itthon, mikor a család nagyja szombati ebéd gyanánt kivégezte. Ám annak ellenére, hogy nem látványos, nagyon finom. A tavaszi friss, még zsenge fejeskáposzta találkozása a kaporral, amit néhány falatnyi kellően omlós hús kísér. Mennyei. Gyerekkorom óta […]
Azon kívül, hogy ha szerencsénk van, akkor jót kapunk enni? Sokmindenért. Én alapjáraton szeretem, ha egy étteremnek van arca, hangulata. Kifejezetten kedvelem, hogy ha a pincér érti és kedveli is a szakmáját, ezenkívül még emberileg is alkalmas ezen kényes poszt betöltésére. Kedvelem, ha tiszta a hely, a tányérom nem csorba. S igazán azt […]
