Spenótos lasagne
Tegnap már kézzel foghatóvá vált az ohoda hiánya. Anna, az ohoda mellett elhaladva megjegyezte, hogy szerinte az ohónénik már kellően pihentek egy új szezonhoz.
A hölgyek lassan két hete fokozódó lelkesedéssel és intenzitással beszélnek az ohodáról. Barnusról, hogy vajon idén már hajlandó-e elvenni az Annát, Zsuzsi néniről, aki majd úszni tanítja őket, meg arról, hogy kiktől vettek végleg búcsút és vajon kik érkeznek helyettük. Anna már a középsős szerepében tetszeleg, várja az irányításra áhítozó csöppségeket, és a korábbi bandát. Zsófi a meghitt biztonságra vágyik a kreatív sarokban, a festékekre, a hosszú rajzzal töltött órákra.
Én meg arra, hogy melegen megigyam a kávém, nyugodtan képes legyek leírni két mondatot, s ne kelljen egész nap egy Lego baba fejére visszaoperálnom a sisakot. Ezerszer.
Az ohoda közeledtét jelzi az is, hogy már a város rójuk, farmert, kardigán, tréninggatyát vadászva.
A tegnapi nap is ilyen volt, így este főztem.
Spenótos lasagne
25 dkg durum lasagnelap
45 dkg fagyasztott spenót
3 gerezd fokhagyma
20 dkg cottage cheese
25 dkg mascarpone
só
bors
A spenótot felolvasztom, majd elkeverem a túróval meg a mascarponeval (ez utóbbi elkeveréséhez érdemes habverőre kapni), hozzáadom az apróra vágott fokhagymagerezdeket és fűszerezem. Előveszek egy közepes tepsit, kevés olívaolajjal kikenem az alját, majd a lasagne lapokat és a spenótos krémemet úgy rétegzem, hogy a vége egy jó adag spenót legyen. Az előmelegített 185 fokban addig sütöm, amíg el nem kezd megpirulni a teteje.
