Agave – Mirelle – kérdések és válaszok

Mivel úgy gondolom, hogy Before entre-ja verhetetlen, így meg se kísérlem ilyen nívósan felütni a mondókámat, inkább csak úgy in medias res nekivágok.

Wessely Mártaként láttam meg a napvilágot, pont 32 éve. Humán beállítottságú gyerek voltam és egyke, így igen sok időt töltöttem olvasással. Apám festőket tanított, ezért érthető mód a művészettörténet lett az egyik szenvedélyem, anyám világbajnok módon kezelte a fakanalat, innen ered a gasztrománságom. Humán szenvedélyemnek engedve informatikus mérnök végzettségre tettem szert. Majd a marketing felé vitt az utam előbb távközlési termékmenedzserként, majd tanácsadóként dolgoztam, végezetül megtaláltam az igazi hivatásom: ikres anya lettem.

Az életemet jelenleg a Nők és a gasztronómia tölti ki. Ez utóbbi egyre inkább elurhodni látszik rajtam, ami jelenleg még nem zavaró, csak a mérleget kell kéznél tartanom.

• Mióta olvasol? Van valamilyen konkrét első élményed, ami az olvasásról szól? Hogy alakult ki az olvasás iránti vágy benned?

Iskolás korom óta. Mondhatni egy könyvtárban nőttem fel, ami persze nem igaz, de a lakás egy jelentős részét, ahol nem festmények lógtak a falon, szóval ott könyvespolcok és szekrények sorakoztak, hogy helyt adjanak a 5-6 ezer darabosra becsült szülői könyvgyűjteménynek. Ebben ültek a szüleim, akik néha két példányban is megvettek egy-egy könyvet, ha nem bírták kivárni a másikat, amíg az végez. Mindketten nagy Napóleon-rajongók és a képzőművészet iránt érdeklődők, így Talleyrand mellett sok képzőművészeti album, átfogó elemző munka is helyt kapott a polcokon. Apám a sok elméleti mű mellett a krimiket részesítette előnyben, anyám inkább az életrajzi ihletésű példányokat.

Az első konkrét élményemet nem nevezném túl pozitívnak, de az azért mindenképp szerencsés, hogy a keresztanyai ráhatás ellenére se ment el a kedvem az egésztől. Nehéz elsőt végzett gyerekkel, egy játszótér tőszomszédságában, Bogáncsot olvastatni úgy, hogy közben a lent bandázó barátok hangját hordja a szél.. 

A vágy. Jó szó, azt hiszem genetikailag örökölten vagyok szenvedélyes szerelmese az olvasásnak. 

• Mit tartasz fontosnak egy könyvnél? (külső, belső, akármi) Mitől lesz jó egy könyv számodra?

A könyvnek első körben a fizikai valója vonz. A borító, rajta a font, amivel a címet írták, a kép, amivel tálalni kívánták a
könyv kvintesszenciáját. A színek, a nyomdafesték átütő szaga, a különös, izgalmas illat, ami az új, még át nem forgatott, fel nem tárt könyvekből árad. Aztán ott van a fülszöveg. Ez mindent eldönt. Ha jó a borító, szépen szedett a könyv, de csapnivaló a fülszöveg, akkor a döntésem nagy valószínűséggel vissza száműzi a polcra. Bármilyen könyv akkor lesz jó számomra, ha megfog és nem enged. Olyat ad amire vágytam, vagy amire nem tudtam, hogy vágyom, így egészítvén ki engem. 

Lehet ez egy kép kötetnyi elemzése, lehet néhány jól sikerült novella, egy-két engem igazoló, az érzéseimre tökéletesen rímelő vers, esetleg egy olyan férfias karakterű könyv, ami témájával és felépítésével is taszít, aztán mégis magába húz.

•  Milyen jellegű könyveket szeretsz leginkább? Miért? Voltak-e korszakaid olvasásod történelmében?

Alapvetően mindenevő vagyok. Néhány barátom, ismerősöm véleményére oly mértékben adok, hogy stílusidegennek hitt példányokat is beengedek az életembe. Ezek közül néhány már szerves részét képezi az általam feltérképezni vágyott könyvnek. Szeretem az értelmesen romantikus, bölcsen szerkesztett könyveket, miközben a klasszikusan strandkönyveknek nevezett jószágoktól lever a víz. Sose voltam jó Claire Kenneth-olvasó. Igen kedvemre való a történelmi
környezetbe ágyazott krimi, regény. Kifejezetten kedvelem az ókori Rómát cincáló regényeket (Claudius és Gordianus), a tudor-kori Angliát bemutató könyveket (pl. Sansom), de ebben a témában szinte bármire kapható vagyok. 

A művészettörténettel való közelebbi barátságom jegyeként az életrajzi regények is szerves részét képezik az olvasói múltamnak. Együtt nőttem fel Michelangeloval, végigéltem Lautrec önpusztító, magát elfogadni képtelen életét, Gaugainnel törtem ki konvenciók tengeréből, hátrahagyva mindent és mindenkit, hogy új vizekre evezhessek. A krimi is régi szerelem. Kezdtem Doyle történeteivel, folytattam Christie teljes munkásságával, közben Gardnert, Chandlert olvastam és manapság Bernie tévútjait követve bogozom a szálakat. Szeretem a fantasyt is. Ebben nagy szerepe van Fable-nek, az Álomhajsza volt az első ilyen szürreális történet, amit aztán sok más követett, hogy egy rodoszi nyaralás két hete alatt a Gyűrűk ura trilógia rátegye a koronát (hogy szegény anyám mit csinált ebben a két hétben, azt nem igazán tudom, én rendíthetetlenül olvastam, walkmannal a fejemen….).

• Csak elolvasni szereted a könyveket, vagy gyűjtöd is a könyveket, ha igen miért és milyen rendezőelv szerint? Megveszel olyan könyvet a gyűjteményed kedvéért, amit biztosan nem fogsz elolvasni?

Bika vagyok. Szerintem ezzel mindent elárultam. Görcsösen ragaszkodom a könyveimhez, csak 3-4 arra érdemesnek adok kölcsön bármit is. Gyűlölöm, ha megtörik a gerince, vagy szamárfüles lesz, de az újságpapírba kötéstől is irtózom, így pusztán csak vigyázni próbálok a könyveimre. Rendezőelv nincs, persze a könyvszekrényünkre pillantva látszik miszerint mutogatják a gerincüket a könyvek, de ennek inkább esztétikai és praktikus okai vannak, mint bármilyen nagyobb, kozmikus elgondolás. S talán az is az oka, hogy kevés helyem van a könyvek tárolására.

• Évente nagyjából hány új könyvet veszel? Hány nem új könyvet veszel (és miért)? Hány könyvet olvasol el?

Általában új könyveket veszek. Ezek száma mindig az aktuális anyagi helyzetemtől és a család megvezethetőségétől függ, de 20 és 50 közé tehető (nem számítva a most felnövő nemzedék, a Nők számára vásárolt könyveket).

• Ha a pénz nem lenne akadály, milyen könyveket vennél meg és miért?

Jó kérdés. Nem tudom. Csak bemennék egy hatalmas könyvesboltba és alaposan összeválogatnám a művészettörténeti albumok legjavát, néhány elméleti művet az építészetről, egy-két jónak ítélt szakácskönyvet, regényeket, mesekönyveket. Hagynám magam csapongani, nem szabnék logikus gátat a lelkesedésemnek.

• Mi alapján választod ki azokat a könyveket, amelyeket megvásárolsz, és amiket nem, csak kölcsönzöl?

Nem kölcsönzök. Nem vagyok könyvtári tag. Egyszer, úgy elemi 3. osztályában brutális adósságot halmoztam fel a 10 filléres késedelmi díjakból és nagyon csúnyán lehordtak érte. Azóta saját könyvekben
utazom.

• Mi a véleményed a hazai kiadókról? Van kedvenc kiadód?

Első nagy kedvencem az Európa volt. Szeretem azt, ahogy a könyvekkel bánnak. Kissé konzervatívan, de úgy érzem erre is szükség lehet, főleg azoknál a könyveknél, aki az ő portfóliojukban helyt kapnak. Annyira bizalmasuk voltam, hogy ha szimpatikusnak volt a borító és a fülszöveg sem találtatott könnyűnek, akkor egy általuk kiadásra került könyv szinte biztosan átment a rostán, a kosaramban landolt és alapos kiolvasásra került. A Vargas Llosa könyvek így sétáltak be az életembe, de Updike is sokat nyert azon, hogy általuk került a kezeim közé. Mostanság is szoktam tőlük vásárolni, bár ez – be kell, hogy valljuk – egyre ritkább. De még mindig elcsábulok egy-egy Eco könyvre, vagy Brazun nyugati civilizációt elemző munkájára. Régebben az Ulpiusban is jobban megbíztam, ma már annyi minősíthetetlen ponyva kerül ki a kezük közül, ami mellett szép lassan elsikkad, hogy ők hozták be Cohent, hogy megajándékoztak a lehetőséggel, hogy Harrist olvassak és főzzek. A Tercium kiadó szintén kedvencem. A Görög filozófia rendhagyó története, Luciano deCrescenzo tollából vagy az Ókori vakáció minőségi szórakozást kínált, így náluk is nagy az esély, hogy ha a fülszövegteszten túljut a könyvük, akkor haza is keveredik velem.

Aztán persze itt van az Agave. Ez egy véletlen kapcsolat, de lassan 6 éves, ami már hosszú távú élettársi viszony. A dolog Saylor Római vér című könyvével indult. Megvolt a táptalaj (Claudius), működött a borító, nyert a szöveg, jött a könyv. Ezután próbaképp egyszerre hazavittem van 4 agavés könyvet. Emlékeim szerint volt benne Anita Blake, Banks, meg a jó ég tudja még mi. Gyors ütemben kiolvastam őket és úgy döntöttem, hogy ezen túl hiszek a kiadónak. Aki alapvetően ki is szolgálja azóta az igényeimet. Block szédült betörője hozza, amit Wodehousetól megszoktam, Moore pontosan kitölti a Fable által hagyott réseket, Gordianus menetel a Claudius által kitaposott mezsgyén, Gaiman visszahúz a gyerekkoromba a meséivel, Sansom pedig megadja a történelmi krimit. A többiek meg megint borító, fülszöveg és Bálint vagy az agave fanok rábeszélésének eredményeként keverednek az életembe.

• Van-e kedvenc könyvesboltod? Hogy jutsz hozzá a könyvekhez?

Bookline-függő vagyok, be kell, hogy valljam. Ez alapvetően fakad az informatikai végzettségemből, a lelkes nethasználatomból és a nemrégiben még 24 órás felügyeletet igénylő ikerlányaimból.

Régebben a Mammut 2-ben lévő kétszintes Librit raboltam le, előtte meg a körúti könyvesboltokban ácsingóztam (zsebpénz híján).

• Véleményed szerint milyen funkciókat tölthetne be az ideális könyvesbolt (hogy képzeled azt el)?

Időt hagy, teret enged.

• Mi alapján választod ki az aktuális olvasmányt? Vannak-e “terveid” könyvolvasással kapcsolatban, értve ezalatt előre rögzített olvasmánytervet, valami nagyobb lemaradást, vagy gyűjteményt, amit majd egyszer tervezel elolvasni?

Nincsenek nagy terveim, az agyam hátsó zugában és a Bookline kívánságlistájába gyűjtöm azokat a könyveket, ami valamiért nem kerültek hozzám, pedig szerettem volna. Ennek általában anyagi okai vannak. Egy részük örökre elfelejtődik, egy másik részük később, akár egy nyaralás alkalmával pótlásra kerül.

Banks és Scalzi
Nem tudok értük elég hálás lenni

• Szoktál-e újraolvasni könyveket? Ha igen, miért és miket?

Egy időben újraolvastam néhányat, mostanában inkább újakra fecsérlem a kevéske szabadidőmet.

• Mely(ek) életed legfontosabb (és/vagy legjobb könyve(i)? Találkoztál-e olyan olvasásélménnyel, melyre azt mondod, hogy megváltoztatta, de legalábbis nagyban befolyásolta életed? Hiszel ebben egyáltalán?

Nehéz lenne megmondani. Az biztos, hogy Updike, Az idő vége felé című könyve óta tudom, hogy soha semmit nem fogok a Fedex-szel szállíttatni.

Komolyra fordítva: mindig vannak meghatározó olvasmányaim, sőt. Egyszeregy barátom azt mondta, hogy az életembe belépő emberek mindegyikének szerepe van. Valami miatt jött, az betölti és adott esetben távozik. A könyvekkel pont ugyanígy vagyok. Sokszor olyan kellemes véletlen egybeesések áldozatává váltam, ami gazdagabb tette a spanyolországi felfedezéseinket, vagy csak rányitotta a szemem egy-egy problémára, elfogadtatott valamit, amivel kapcsolatban azelőtt szkeptikus voltam. Hogy melyik a legfontosabb könyv? Nem tudom.

Clarke ugyancsak az Agave révén csöppent az életembe

• Van esetleg toplistád? Gondolod, hogy egy ilyen toplista “örök”?

Nincs és azt hiszem nem is volt. Aktuális kedvenceim vannak, könyvek és szerzők is. Perez-Reverte például ilyen. De mondhatnám Dahl-t, McCourt-ot vagy Durrell göröghont tökéletesen bemutató könyvei, de például volt olyan hogy jól nyúltam bele és egy kellemes nyári hét kapcsolódik Jojo Moyes remek érzékkel megírt könyvéhez és Martel és Cunningham is sokat adott az életemhez.

• Lehetnek a könyvek hatással a világra, “megy-e a könyvek által elébb a világ”? Mit jelent az életedben a könyv?

Élményt.

• Milyen körülmények között szeretsz, illetve szoktál olvasni? Milyen gyorsan olvasol?

Viszonylag gyorsan olvasok, amit pocsék jegyekkel díjaztak mindig is, hiszen képtelen voltam l_a_s_s_a_n és r_é_m t_a_g_o_l_t_a_n felolvasni az olvasmányokat. Nagyon szeretek a kanapém belső csücskin, a duruzsoló fűtés közelébe kucorodva olvasni, vagy buszon, villamoson, ha sikerül a magam cseppnyi intim szféráját kialakítani, vagy az erkélyen a nyugágyamban, illetve lent a kertben egy árnyas fa alá vonszolt padon.

Szeretem, amikor finoman kilépnek a megszokott tematikákból, így landolt nálam Sacheri könyve is

• Az olvasáson túl foglalkozol más módon is könyvekkel? Írsz, fordítasz, esetleg kiadsz könyveket? Vagy legalább kacérkodsz vele?

Grafomán vagyok, kicsiny gyerekkorom óta. Már alsóban Sherlock Holmes történeteket írtam, aztán a későbbiekben íródott, enyhén morbid hangvételű karácsonyi novelláim már leközlésre kerültek
valami vidéki lapban. Felsőben már iskolaújságot írtam és szerkesztettem. Interjút készítettem az akkor még korántsem szép reményű Kumin Ferenccel (lásd: egykori köztársasági elnök tanácsadója), aki akkortájt az iskolai galeri verőembereként vívta ki az őt megillető tiszteletet. Gimnáziumban verseltem és szintén aktívan passzív szereplője voltam az iskolaújságnak (csak a verseimre tartottak igényt). Főiskola alatt a cudar anyagi helyzetemre való tekintettel novellákat, parainesis-eket ajándékoztam a jelesebb eseményekre. Így a barátaim egy-egy igen személyes és költségtakarékos
meglepetéssel gazdagodtak és azzal a tévhittel, hogy róluk mintáztam a főszereplőket. Akkortájt sok Fable-t olvastam, így a nyelvezet és a történetben lévő csavarok egy az egyben hozzák Kovács Éva stílusát. Aztán jöttek a szorgos, munkával töltött évek. Ezalatt tartalmas leveleket gyártottam, hosszan, részletgazdagon és humorral megspékelve meséltem a mindennapjaimról egy erre vevő barátnőmnek és újabb röpke novellákat írtam Hamletről, El Grecoról meg aki épp eszembe jutott, hogy borzasztó vakrandik áldozatává váljak az írásaimnak köszönhetően. Majd
jött a férj, jöttek a lányok, elmaradtak az írásaim. Aztán úgy a Nők harmadik életéve táján egyszer csak látni véltem valami pisla fényt az alagút vége felé és újfent írni kezdtem. Ezúttal nagy és publikus fába vágtuk a fejszénket. Néhány megrögzötten ikres anya úgy döntött, hogy megírja az első magyar nyelvű ikertartási kézikönyvet, létrehozza mindazt, ami alapvetően megkönnyítette volna az életét, ha más már vette volna a fáradságot és legépeli. Így ez a feladat ránk maradt és szerintem lehetőségeinkhez mérten a maximumot hoztuk ki magunkból.

Közben 2007 nyárutóján útnak indítottam a belőlem gyűrűző recepteket és gondolatokat, amik a kezdeti csakreceptből egyfajta életfolyammá dagadtak és tökéletesen leképezik a mindennapjaimat. A dolog alapvetően megváltoztatta az életemet és én ennek őszintén örülök. Új eszközt adott kezembe, új pozícióra emelt, más feladattal látott el. Ma már hajlamos vagyok magamra inkább gasztromán amatőr újságíróként tekinteni, mint távközlési tanácsadóként.

Saylor forever
Ő volt az első Agave-s szerzőm, a Római vérrel indult minden

• Mi a véleményed az elektronikus könyvekről általánosságban? Szerinted ez a jövő? Ha igen, mennyi időn belül?

Bika vagyok. Tárgyfüggő. Így számomra a leírt szavak a papíron kelnek életre. Szükségem van arra, hogy tapintsam a lapokat, érezzem a könyv borítóján a fóliát, a dombornyomott címet, orromba ivódjon a nyomdafesték illata…

• Ha vannak/lesznek gyerekeid, fontosnak tartod, hogy ők is olvassanak (sokat?), vagy nem fontos és inkább találják meg a saját útjaikat?

A Nők jelenleg egy 100 könyv körüli minikönyvtár birtokosai és félretéve vár rájuk az én, szüleimtől való elköltözésem környékén már 1000 könyvre rúgó gyerek és ifjúsági gyűjteményem. Fontosnak
tartom, hogy lássák azt, hogy az olvasás mennyire szerves részét képezi az életünknek, így egészen kicsiny koruk óta néha napközben is félrekucorodom olvasni, amíg ők itt tesznek-vesznek a lakásban. Lassan megtanítom nekik a könyv tiszteletét, hogy hogyan bánjanak vele. Azzal már jó ideje tisztában vannak, hogy az én birtokomban lévő példányokat nem hámozzuk, rágjuk és tépjük, de az ő könyveik is kevésbé amortizálódnak már az utóbbi 2 évben.

• Melyik szerinted az az 5-10 legfontosabb könyv, amit NEM olvastál? Miért nem olvastad őket? Miért tartod ezeket
  fontosnak?

Zabhegyező, Az úton

Sejtésem sincs, hogy ezek a könyvek mennyire fontosak. Valahol mindig is taszított, ha egy könyv körül túl nagy felhajtás, mai szóval élve hype volt. Épp ezért a kötelezők egy jelentős részét is elblicceltem, helyette más, engem érdeklő könyveket olvastam apad alatt. Így maradt ki az életemből az Arany virágcserép vagy a Szigeti veszedelem. 

Mostani nagy kedvenc az Agave prezentálásában: Osman