Aperitivo

Ha belegondolok, hogy mi vár rám Itáliában, nem a Sixtus-kápolna zsivaja vagy épp Firenze óvárosa villan elém, nem gondolában ringok és a Frarit járom, hanem egy instabil asztalka mellett billegek, márványon vagy macskakövön, ölemben Yolán, mellettem egy izzadó pohárba csomagolt színes ital és vagy ebben a szűk, de megnyugtató társaságban vagy 1-2 emberrel nagyobb tömegben élvezem a létezést. Apró falvak főterén, templom vagy loggia adta horizontra függesztve tekintetem.

Van abban valami magyarázhatatlanul megnyugtató, ahogy a késő délutánban Itália terein megáll az idő, ahogy az aperitivo hívó szavára ezt napról-napra meg is élhetjük. Az aperitivo nem egyszerűen egy ital a vacsora előtt, hanem a létezés joga. Egy lassú, sallangmentes rituálé, amely valójában nem az alkoholról vagy kulináris magasságok megéléséről szól, sokkal inkább önmagunk megajándékozásáról: a másik ember figyelmével, mások figyelésével, a látvány befogadásával, az egymásra hangoltság kegyelmi állapotával. Hogyan érhető el ez az állapot? Pontosan úgy, ahogy a nyüzsgő teraszokon ülő olaszok csinálják, magától értetődő természetességgel, kutyákkal kiegészülve, együtt léteznek a lemenő nap fényében fürdő várossal.

Ezt az erőlködésmentes életérzést mutatja be az Aperitivo, amely esztétikájával, mondanivalójával rögvest rokonítható a How to Be Italian vagy épp a Dolce Far Niente Italománoknak szánt identitásvadász könyvekkel. A kötet azonban nem csupán mutatós gondolatébresztő, hanem meglepően jól használható receptkönyv azoknak, akik értik ezt a műfajt.

A lapokon megelevenedő italok hűen visszhangozzák az olasz bárkultúrát, a klasszikus keserű-édes spritzek és vermutok világát. A melléjük kínált fogások a megnyugtatóan egyszerűtől a kicsit flikk-flakkosabb kreációkig terjednek, de mindenütt egy a lényeg: az ízek, a savak és a textúrák finom játéka.

Ha úgy vesszük, az aperitivo nem más, mint az ötórai tea intézményének szerethető, mediterrán alternatívája, srégen tűző fényekkel és azzal a magától értetődő könnyedséggel, ami miatt sosem szabad túlzásokba esni.