Olivia Ford – Mrs. Quinn híres lesz
Végy egy habkönnyű piskótát, verj hozzá cukorral fényesre egy nagy adag tojásfehérjét, majd fagylalt helyet rejts el a közepében egy jó adag társadalomkritikát és 180 fokon, előmelegített sütőben gondosan süsd ki. Olivia Ford könyve első ránézésre egy idős hölgy diadalmenete, aki a klasszikus háziasszonyi szerepek mentén töltött élete betetőzéseként, nagy lelki tusát követve, nekiindul, hogy a tv kamerái előtt is megcsillogtassa elképesztő cukrásztudását. Jenny vékony szálú ősz haját kötött kardigán és finom lelakottság keretezi, meg egy mindent kitöltő boldog házasság, amelynek története, Jenny lánykora a sütemények között, a verseny izgalmai alatt lassanként kibontakozik, a történetbe szőtt társadalomkritika nem válik didaktikussá, hanem finoman belesimul Jenny történetébe.
Az látszik, hogy Olivia maga is szeret sütni, a szenvedélyes és jól megírt kvázi receptekért köszönet a fordítónak is (Szabó Olimpia), minden egyes fejezet újabb felhívás, hogy könyvet félretéve vagy azzal együtt irányt vegyünk a konyhába és elkészítsünk egyet Jenny családi kedvencei közül. Jenny azonban nem csak a múltját viszi magára a versenyre, hanem megmutatja azt is, hogy a kor nem feltétlen jelent rögzültséget, idősebbként is lehetünk fogékonyak az újra, sajátíthatunk el új képességeket és nyithatunk az alattunk lévő generációk felé és akár hetvenhét évesen is teljesen releváns tervezni.
A könyv nagy részében inkább a sütés, a verseny és Jenny személyes fejlődése dominál, de a háttérben végig ott húzódik a társadalmi kontextus. S miközben sülnek a sütemények, sorra potyognak ki a versenyzők és nő a feszültség, lassan Jenny múltja is összeér a jelenével. Szép kerek, keserédes történet, nem csak édesszájúaknak.
