You are here: Home > Éttermekről, cukrászdákról > Orosz bisztróhangulat a Víziváros szívében

Orosz bisztróhangulat a Víziváros szívében

Jó pár évvel ezelőtt, mikor megnyílt a Hold utcai piacon a Moszkva tér együtt koccintottunk Szásával a sikerre, jóféle vodka volt a poharunkban, a tányérunkon az orosz népi konyha legjava. Aztán sok víz lefolyt a Dunán, a Moszkva tér költözni kényszerült és most végre megtalálta méltó helyét, a Fő utcában. A Monastery Hotel ódon, hangulatos falai között egy nagyon klassz és közérthető, de megfelelő kvalitásokkal rendelkező bisztró vár minket, amely mögött ott van a piac óta bejárt út tapasztalata és – a környezethez igazodva – már magában hordozza az Arany Kaviár bizonyos hangulatait is.

Az enteriőr letisztult, a rusztikus kőfalak adta hűst szépen tompítják a bársonyborítású bútorok, a mély borvörös bársony és a hűvös petrolkék szép egyensúlyban tartja a teret, az étlapként szolgáló alátétek lazítják a hétköznapok ebédszüneteit, az egészen rövid, két főétellel operáló étlapon pedig – a rövidsége ellenére – minden lényeges és emblematikus fogás fellelhető. Az előételek között ott a kevert salátával kínált házilag füstölt lazac, a szibériai húsos töltött tészta, a pelmenyi, a garnélás pelmenyi lazackaviárral és a mindig jókor tálalt savanyúságok.

A levesválaszték is a legnagyobbakat kínálja, a marhahúsos borscs és a többféle hússal gazdagon készített, julienne-re metélt zöldségekkel teli savanyú raguleves, a szoljanka még ebben a nyári melegben is remek választás.

Főételnek pedig ott az utánozhatatlan, vajjal töltött, roppanós pankóba forgatott kijevi csirke, amelyhez sűrű, gazdag krumplipüré dukál, illetve a marha sztroganoff, amelyet hajdinával kínálnak a Moszkva térben.

Az étlapon van az egyik legjobb frissen sült lepényke, a túrós szirnyiki is, illetve az orosz mézes, a medavik. Választani nem könnyű. Amíg mérlegeljük a kínálatot, addig falatnyi köszöntők érkeznek, kis fekete kenyér, fermentált szalonnával, fokhagymával és snidlinggel. Ezekkel a házias falatokkal üdvözöl minket Olga, az ukrán séf a konyháról.

Anna egyértelmű döntéseket hoz, előételnek egy rákmártásban kínált garnélás pelmenyit kér. A tészta, a töltelék és a mártás hibátlan, a lazackaviár már csak az extra a fogáson.

moszkva2_v

Elém wasabis majonézzel és kevert salátával kínált házi füstölésű lazac kerül, nagy adag, akár egy gyors ebédnek is bőven elegendő.

 moszkva1_v

Főétel gyanánt levesre vágyom, a szoljanka ízei vonzanak, a sok-sok zöldséggel, sokféle hússal készített fogásba csak úgy kanalazom a tejfölt, a házias leves rendkívül jólesik, Anna nagyobban gondolkodik, ő a kijevi csirkemell felé nyit. A panko morzsába forgatott csirkemellből csak úgy bugyog fel a vaj, amit készségesen felfog az alatta terpeszkedő krumplipüré. A roppanós kéreg alatt omlós hús rejtezik, a kijevi titkai pont ebben a nagyobb mennyiségű vajban érhető tetten, amelynek minden időpillanatban megvan a maga szerepe.

moszkva3_v

Mire végére érünk a fogásainknak, egy kevés sütemény is kerül elénk: mézes illata elárulja a medavikot, az orosz mézes krémest. A sokszor sűrített tejjel vagy tejföllel készített desszertben pirított mandula egészíti ki az ízeket és illatokat, a könnyű sütemény szép zárása az ebédünknek.

moszkva5_v

A Moszkva tér szerintem révbe ért, mind a helyszínt, mind a konyhát tekintve. A nyitva tartásuk még finoman változni fog, ami biztosan befolyásolja majd az étlap kínálatát is, de a tábláknak már most ott a helye, azaz séfajánlatra biztosan számíthatnak a betérők.

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.