Karácsonyi könyvajánló 2021 – Szakácskönyvet a fa alá!

Igazán izgalmas, gazdag és szerethető könyvkínálat állt össze az ünnepekre, amelyben magunk számára és a szeretteinknek is könnyedén megtalálhatjuk az igazit.

Borsa Brown: Sava-Borsa, Regényes ízek a világ körül

Sokszor van úgy, hogy egy regényben – szinte mellékesen – felsejlik egy konyha, megmutatja magát néhány jellegzetes alapanyag és íz. Borsa Brown regényeiben tudatosan vagy tudat alatt, de mindig fontos szerephez jut az étel, összehoz, összeköt, emlékeket idéz, segít kontextusba helyezni sok mindent, keretet ad a felvázolt környezetnek, ízek, illatok, színek jelennek meg az általa festődő vásznon. A most megjelent szakácskönyv semmi mást nem tesz, mint amit már Joanne Harris is kiaknázott: a megírt és az olvasók által joggal számon kért recepteket köti izgalmas csokorba, festői képek kíséretében. A könyv jól forgatható, a visszahatás jegyében a receptek mellett megjelennek a passzoló regényrészletek is,. Az alapanyagok beszerezhető, a leírás pontos, jól követhető, nem túl bőbeszédű, de nem is szófukar.

Beh Mariann: Levendula

Minden, amit a levenduláról tudni akartál – akár ez is lehetne Mariann könyvének az alcíme. Tényleg részletekbe menően megismerhetjük ezt a sztárnövényt, a magyar nyelvű emlékektől a fajtákon át egészen a telepítésig, és természetesen különösen nagy hangsúlyt kap a felhasználása is. A könyv felét kitevő receptek ugyanis fontos útmutatót adnak ennek a növénynek a feldolgozásához, a közhelyes megoldások univerzumán messze túlmutatva tárják elénk a levendulában rejlő lehetőségeket. A növény kerül sajt mellé, halhoz, ízesít oldalast vagy épp fügét, foccacia, lekvár vagy épp sült csirke végső zamatához, illatához járul aktívan hozzá. Az édes fogásoknál szintén tobzódhatunk, kedvenc desszertjeinket hatja át és át a levendula. Agy az ünnepnapok közeledtével is remek receptekre lelhetünk benne, de minden szezonra találhatunk számunkra kedves, levendulás fogást.

Andrejszky Zoltán: Halimádók könyve

Bár a statisztika némi javulást mutat, mi magyarok olyan szinten vagyunk lemaradva a világ és az európai országok halfogyasztásától, amit csak nagy csinnadrattával és komoly szakmai együttműködések árán lehet csak megváltoztatni, meg abban az esetben, ha van honnan kedvet kapni és ihletet meríteni ehhez a rendkívül gazdag alapanyag csoporthoz.  Ha lehetne, át is nevezhetnénk a könyvet A halra vágyók kézikönyvévé, hogy akiben megvan a nyitottság, de még picit talajvesztettnek érzi magér az is magabiztosan és boldogan vegye le a könyvesbolt polcáról. A könyvben könnyen elkészíthető, a modern gasztronómia elvárásainak is megfelelő fogásokon keresztül kapunk ízelítőt a halak sokrétű felhasználásról. A receptek leírása jól követhető, az alapanyagok beszerzése sem okozhat gondot, és a tartalomjegyzék bölcs tagolásának köszönhetően bőséggel elég, ha képesek vagyunk 1-2 meghatározott fajtát beemelni egyszerre az étkezésünkbe. A ponty és a harcsa mellett a süllő, az amur, a busa, a csuka, a kecsege és a pisztráng is szerephez jut.

Ambrus Éva-Pintér Mónika: Mentesen is teljesen

Olvasgatva a mentes csoportokat és a magam tapasztalatából is azt látom, hogy a mentes étkezésre akkor kerül igazi fókusz és akkor jelenik meg valódi teher a háziasszonyok vállán, amikor kiderül, hogy egy vagy több családtagunk vagy gyerekük él együtt valamilyen érzékenységgel. Egyszerűen ilyenkor már nem elég a bizonyos dolgokról való önkéntes lemondás, hanem meg kell tanulni a sokszor műsképp viselkedő helyettesítő alapanyagokból előcsiholni a szeretett, megszokott ízt és állagot. Nem véletlen az ezernyi önsegítő csoport léte: ez bizony komoly kihívás. Éppen ezért öröm mindig egy olyan könyv megjelenése, ami biztos és megbízható segítséget kínál fáklyát tart ebben a még mindig fellelhető alapanyag-sötétségben, és jól működő receptjei segítségével megnyugvást hoz. Rengeteg alapanyag, klasszikus recept és számos, eleve „mindenmentes” recept került összegyűjtésre ebben a látszólag kicsi, de nagyon is gazdag szakácskönyvben.

Tartine kenyér

A San Franciscó-i pékség könyvét már csak olvasgatni is egy élvezet, hosszan tűnődve azon, hogy pár jó minőségű alapanyaggal mit képes kezdeni a magas szaktudás. A kovászt alaposan leporolta a karantén, a kényszerű pihenőben sokak váltak rövidebb-hosszabb időre házi pékekké. Van, akinél a lelkesedés a korlátozásokkal együtt elillant, de sokaknál – hobbi vagy akár szakmaváltás szintjén is – győzött a kovász, a szállingózó liszt, és már csak az otthon sült kenyér héjának roppanásából is kikövetkeztetnek mindent, egészen a búza aratásának pillanatáig. A könyv nem csak nekik szól. Az enciklopédikus tartalomban és a Woody Allen filmek hangulatát idéző képi világban bárki megmerítkezhet. Ez nem a „lekapom a polcról és főzök” könyv, ez az „olvasom, tervezgetek, rákészülök és sütök” kategóriába tartozik.  Azaz hetekig vagy hónapokig is velünk lehet egy-egy metódus vagy recept erejéig, állandó bérelt helyet váltva az éjjeliszekrényünkön. A könyvben található leírások rendkívül részletesek és nagyon jól követhetők.

Kárpátok ízei

A sokszínű, sokféle behatással rendelkező, az ott élő népcsoportok hagyományait is őrző, a szocializmus évtizedeiben virtuóz improvizációs készségre is szert tevő román konyha megérdemelte ezt a szép kivitelű, jól forgatható, hétköznapokban is jól használható receptekkel teli szakácskönyvet. A könyv felépítése klasszikus, a receptek rövid, de tartalmas bevezetéseit olvasva szépen feltárul a román konyha, formás ív rajzolódik ki, miközben a közhelyese román alapanyagok eddig kevéssé ismert arcukat mutatják és a receptek során felvillanó szomszédos vagy picit távolabb eső kultúrák gasztronómiája is felénk integet. A könyvet öröm olvasni, könnyű belőle tervezni, jó látni az ismerősebb ételeket, és még jobb dolog újabb és újabb remek fogásokra rácsodálkozni.

Szabadfi Szabolcs – Trogmayer Éva: Labi, az erdő pékje – kovászmesék

Végre egy olyan gyerekkönyv, ami a felnőttek arcára is mosolyt csal. Szabadfi Szabi neve hosszú évek óta egyet jelent az elkötelezettséggel, a legjobbra való törekvéssel, a soha nem pihenő maximalizmussal, a kielégíthetetlen tudásszomjjal és a feltétel nélküli, őszinte tanítási vággyal. A pandémia szerencsére az ő tevékenységére a lehető legjobb módon engedte rá a reflektorfényt. A bizonyos rétegekben régóta rajongott pékmesterből az ország Pékmestere lett. Szabi rászolgált minden hírnévre és most hosszú diadalmenetének újabb állomásaként egy szépséges, finom, nem hivalkodó, nem gügyögő, közérthető információban gazdag, remekül szerkesztett, sokféle módon forgatható könyv született. Trogmayer Éva meséi nagyon kedvesek és Baracsi Gabi rajzaiba beleszerelmesedni csak a pillanat műve, hiszen a kis pékinas, Nudli – a kisróka – azonnal levesz mindenkit a lábáról. A technikákat illusztrációval is megmutató, izgalmas recepteket tartalmazó mesekönyvből csodás tésztákat süthet kicsi és nagy egyaránt.

Mimi Thorisson: Itália ízei

Ebbe a könyvbe belelapozni olyan, mint Itáliába megérkezni. Mások a fények, más mértékegységgel mérik a napokat, alapvetés a jó kávé, a hibátlan étel és a vendég szeretete. A könyvet áthatja Mimi Itália iránti olthatatlan szerelme, az ételképek és a életképek nem erőltetettek, a beállítások spontaneitásában megjelenő egyértelmű üzenet, hogy ezen a földön a legfőbb szeretetnyelv az étel. A könyv tematikája kettős, szép ívet húz a megszokott menüben gondolkodó elrendezés, amiben rendkívül ügyesen, csodás felvezetőkkel tagozódik be a régió konyhája, olyan magától érthetődően, mintha a taljánok eleve így osztották volna fel maguk között a cucina povera fogásait. Mimi gazdagon illusztrálja képekkel és elképesztően erős szöveggel mindazt, amit Itália iránt érez és ez bőséggel elég ahhoz, hogy semmi másra ne vágyjunk, mint kifőzni az általa gyűjtött receptekből született szakácskönyvet, egészen a következő olasz utunkig.

Széll Tamás: Az étel iskolája

Széll Tamás új könyvébe a képekért szerettem bele. Végre lejött a feszültség, és nem egy világversenyeken teljesítő sztár, hanem egy laza és humoros séf áll előttünk, aki a Krisztinaváros utcáit rója vagy horgászik, vagy épp nekünk/velünk főz. A könyv tematikája nagyon egyszerű, jó felépítéséből nem lógnak ki a borajánlók és hasznos tartalommá válik a dietetikai részt. A tippek és trükkök alapján végigvett fogásokat szépen kísérik a fázisfotók, nincsenek üresjáratok, a lényeg van gazdagon megragadva. Bár tankönyv jellegű, mégsem érezni benne ezt a kötöttséget, a képi világ és a receptek összeállítása is egy nagyon kellemes, lezser hangulatot kölcsönöz a könyvnek, ami nem jelent holmi pongyola megfogalmazást vagy elnagyolt elkészítést, csupán azt a terhet veszi le a mi vállunkról is, amit most már Tamásén se látni: hogy túl komolyan vegyük magunkat. A konyhában töltött időnek, a főzésnek ugyanis leginkább örömforrásnak kell lennie, nem szabad, hogy a stresszről szóljon. Tamás útmutatását követve, a könyvet lapozgatva lassan az is így érzi majd, akiben most még van némi bizonytalanság. (Kereskedelmi fogalomban nem elérhető, csak a Lidl-ben lehet hozzájutni.)

Kner Piroska szakácskönyve

Avagy kései, de örömteli és ízekben gazdag igazságszolgáltatás Kner Piroska számára. A klasszikus, jómódú házvezetésben és az írásban is jártas Kner Piroska szakácskönyve annak ellenére nem jelent/jelenhetett meg életében, hogy ő maga a nagy múltú nyomdászcsalád tagjaként privilegizált helyzetben kellett volna, hogy legyen, ha könyvkiadásra kerül a sor. Piroska könyve azonban a fióknak íródott, pontosabban a padlásnak, ahol halála után a ház új tulajdonosai rábukkantak a kéziratra és az most végre egy Kner-sarjhoz méltó módon került nyomda alá (a gyomai Kner nyomdában). A jól használható polgári receptes gyűjtemény a száz évvel ezelőtti háziasszonyokhoz szól, de a maiak is tanulhatnak belőle. A gazdag szakácskönyvet az őt kísérő, Parti Nagy Lajos által írt, Piroska után maradt levelezésből táplálkozó Árnyékporocska kötet teszi teljessé, ha van idő és kedv, akkor érdemes ennek az elolvasásával kezdeni az ismerkedést a receptes könyvvel, nagyon sokat ad a könyvhöz, megteremti a hangulatot és testet ad a könyv szerzőjének.

Jamie Oliver: Együtt 

A közös ételkészítésnek és a közös étkezéseknek megvan a maguk varázsa. Ezt mutatja be Jamie a családján keresztül, amelynek tagjai láthatóan aktívan részt vállalnak a konyhai origójú hétköznapok és hétvégék főzéseiben. A tematika megengedi a csapongást a világ konyhái között, Jamie nem is finomkodik, a világ legjavát hozza el az asztalunkra, a park padjára, a tengerparti fövenyre terített takaróra, az elegáns, ólomkristállyal csillogó partikra. A tematikában finoman helyt kap a szezonalitás, meg-megjelennek az évszakok a maguk bőségével, de alapvetően az események jellege, a résztvevők kapcsolata és száma határozza meg a fogások elhelyezkedését. A leírások – ahogy azt már megszokhattuk – olvasmányosak, jól követhetőek és az alapanyagok beszerzésének is csak a szezon szabhat határt.