Répatorta az igénytelen Bányaiaknak

Zsófia evési mizériáinak kora letörése egy ember nevéhez fűződik. Kinga barátnémmal való közös munkanapjaink és gyakorta együtt töltött hétvégéink alatt anno sokszor megfogadtam, hogy az én gyerekem ugyan nem lesz válogatós. Igaz, idáig hallom, ahogy Kinga lamentál, hogy az egészről csak a menza tehet, de bennem mégis úgy csapódott le, hogy semmilyen módon nem engedek utat a válogatósdinak. Ma – ahogy lassan a negyven felé vesszük utunkat – már valamivel bővebb repertoár áll rendelkezésémre a vendéglátása alkalmával, de a mai répatortás ötletemmel megint gallyra futottam. Ám a torta ettől függetlenül elkészült, mert mi mindannyian kedveljük és Kinga családja, azaz Bányaiak is kellően igénytelenek, hogy beérjék az én répatortámmal. Így ma az ő tiszteletükre sül.

Répatorta 

25 dkg finomliszt

2 tojás

30 dkg sárgarépa

15 dkg cukor

2 kk fahéj

1 csomag sütőpor

12 dkg vaj, olvasztva

csipetnyi só

15 dkg aranymazsola

1 nagyobb mandarin héja

A lisztet kimérem, hozzáadom a fűszert, a sót, a cukort és a sütőport. Alaposan elkeverem. Egy másik tálba lereszelem a sárgarépát, hozzáütöm a tojásokat, belereszelem a mandarin héjat és rácsurgatom a megolvasztott vajat. A lisztes keveréket a répás egyveleghez adagolom, homogén tésztává keverem és egy szilikon sütőformába kanalazom.

A formát 175 fokon sütöm, tűpróbáig. Sütés után rácsra borítom és azon hagyom kihűlni.

Kaldeneker Gyuri után, szabadon. 😉