You are here: Home > Éttermekről, cukrászdákról > Vas Manci – otthon a Vas utcában

Vas Manci – otthon a Vas utcában

A Vas utcában mostanában többször megfordultunk, volt okunk rá, s miközben tettünk, vettünk, beszélgettünk, figyeltünk, feltűnt, hogy van egy hely, egy meleg fénypászmát árasztó ajtó, ahova olyan ösztönösen lépnek be az emberek, mintha egy jó ismerősük lakásának ajtaja nyílna a Vas utcai flaszterre.

Tulajdonképp így is van. Az ajtó mögött, sőt – a nagy ablakoknak és a kinti (szinte mindig foglalt) asztaloknak, székeknek köszönhetően – az utcán már Lengyel Polett, Polli birodalma található, aki megtestesíti mindazt, ami az én szememben a jó vendéglőst jellemzi.

Egyrészt az övé a hely. A Vas Mancinak nem kell külön cégér, az címere maga a tulaj, Polli, aki úgy viseli magán ezt a helyet, mint egy jól bejáratott, méretre szeretett ruhadarabot. Mindenhol passzentos, sehol se szűk. És ez a hely pont így simul rá a vendégekre is. Kényelmesen, otthonosan, melegen, minden felesleges udvariaskodás és tiszteletkör nélkül lehet itt feloldódni, hazatalálni.

A Vas Manci azonban nem csak egy tökéletes menedéke a városi utazónak, hanem gasztronómiája is igen vonzó. Bár elsőre nem látszik, de jóféle mediterrán konyhát kínál, amivel kapcsolatban nem maradnak kérdések, ha az ember végigtekint a szezonális étlapon. A nagyon ügyesen szerkesztett étlap gondosan válogatott tételei spanyol alapokon nyugszanak, de nem vetik meg a portugál, észak-afrikai, olasz vagy örmény konyha ínyenc fogásait sem, sőt Polli Vas Manci tálakat is készít, amelyeken mindenevő és vegán változatban megtalálható minden földi jó. 

A Vas Manci tál és én

A Vas Manci tál és én

Az általunk választott menüsor bevezető tétele – a kinti szeles, esős időre való tekintettel – a sajnos kevés helyen elérhető, de szerintünk remek forró limonádé volt, amiből Anna szilvás változattal melengette magát, míg én egy fahéjas-almás variációt öleltem körül, lassan kortyolgatva. Amíg felmelegedtünk, addig volt időnk szétnézni az étlapon. Egy jó spanyol bárhoz hűen az étlap jelentős részét a tapasok teszik ki, amelyekhez friss kovászos kenyér társul, akár egy egész nagy kosárnyi is. A humusz egyikünk számára sem volt kérdés, Anna halkan felsikkantott a grillezett padrón paprikák lehetősége láttán, én meg gondoltam, hogy a kence és a paprika kettősét egy vörösboros chorizo-val tudjuk teljessé tenni.

Gondosan, komótosan ettünk az előételt – gondoltuk mi, aztán egyszer csak elfogyott a kenyér, kiürültek a tálkák és szép lassan a főételek is körvonalazódni látszottak. A könnyű, krémes, nem túl fűszeres humusz, a kolbász – a bor savanykásságával gyönyörűen aláfestett – íze és a grillezett paprikák után a vega vonalon haladtunk tova. Anna már az korábban kitalálta, hogy grillezett karfiolt szeretne enni, én – mint egy bolond kölyökkutya – gondolatban száguldoztam oda-vissza az étlapon, emlékek, ízemlékek és kedvenc alapanyagok között ingázva, döntésre képtelenül, aztán egyszer csak éreztem, hogy a sok kedves ismerős között ott figyelő Vas Manci tál lesz az enyém, lássuk, mit kínál Polli, ha teljesen rá van bízva a választás.

Kevéssé boldogtalan Anna és az emberes grillezett karfiol tál

Kevéssé boldogtalan Anna és az emberes grillezett karfiol tál 

Mindkettőnk döntése jónak bizonyult. Az emberes adagok közben volt időnk szemlélődni, figyelni a törzsközönséget, az utca forgatagát, megbeszélni a sűrű napjainkat, felkészülni az elkövetkezendőkre. Amíg szépen átbeszéltünk megannyi fontos témát, én szép sorjában befaltam a batátával készített csicseriborsó fasírtot, ami mellé puha köles, kardamommal ízesített vöröslencse, sült padlizsánszeletek és némi rukkola dukált. Nagyon élveztem a fogás tiszta ízeit, itt is folytatódott az a visszafogottan fűszeres vonal, amelytől nem íztelenek, hanem őszinték lesznek az ételek. Semmi nem volt illattal-ízzel agyonnyomva, a harmóniákat az alapanyagok önnön valója teremtette meg. Amikor a végére értem a tálnak, akkor meg belecsipegettem Anna hatalmas adagjába, ahol a grillezett karfiol és a friss kecskesajt versengett a figyelmemért. A tálon ezen kívül nagyobb adag friss saláta, karamellizált lilahagyma és aszalt vörös áfonya pihent.

A tartalmas főfogások után jött el a pihenés ideje, ezt mi – az események sodrásában – meg is tettük, majd – mintha már mi is törzsvendégek lennénk – plusz vendégeket láttunk szívesen az asztalunknál, miközben én, akinek desszert nélkül nincs étkezés, egy jó ristretto mellett megkóstoltam a teljes egészében helyben készített pastel de nata-t , vagyis a messze földön híres portugál krémest.

Hibátlan desszert és remek kávé, avagy hogyan kell tökéletesen zárni egy vacsorát

Hibátlan desszert és remek kávé, avagy hogyan kell tökéletesen zárni egy vacsorát

A kávés, sós karamelles ízesítésű desszert után már csak békésen ültem. Hallgattam az utánam jövő generációt, figyeltem őket, és szerettem azt képzelni, hogy sok ilyen helyük lesz. Ilyen törzshelyük, ahol ilyen természetességgel, önzetlen szeretettel, a vándoroknak kijáró barátsággal és nagyon jó ételekkel várják majd őket.

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.