VIECC Vienna Comic Con
Igaza van a férjemnek, Bécsbe én már haza járok. Olyan rigolyáim vannak a várossal szemben, amit átutazóként nem engednék meg magamnak, de nagyjából 20 éve tudom, hogy mit szeretek benne és élvezem a közelségét. Amikor a Nők megszülettek az első tesztutunk is Bécsbe vezetett. 3 hónaposak voltak, mindannyian bírtuk a kiképzést, a friss együttesünk képesnek bizonyult az utazásra, Bécs áldását adat ránk. A nagy kalandozások mellett, rendre vissza is tértünk a Nőkkel, karácsonyi hangulatot vadászni, feltöltődni, enni, csavarogni.
Most hétvégén újra Bécsnek vettük az irányt, az idén harmadjára megrendezésre kerülő VIECC-re igyekeztünk, ami nem más, mint az amerikai sitcomokból (ld. Agymenők) ismert Comic Con rendezvény bécsi változata. A sorozatokra, képregényekre és azok hőseire épülő rendezvények világszerte hatalmas sikert aratnak, a 20. században született, már alanyi jogon infantilis generációjának és azóta születetteknek hála, van létjogosultsága ezeknek a rendezvényeknek. Én ennek rettentően örülök, gondosan őrzöm a gyermeki énem, amelynél biztosabb igazodási pontom nincs, s amely számára egy-egy ilyen rendezvény egészen komoly feltöltődést ad.
A Nők – akik még papíron és minden jog szerint gyerekek – pedig a rajtunk keresztül és önállóan szerzett tapasztalataik alapján tudják, hogy ebbe a világba néha jó beleveszni.
Idén, a nyári és az őszi MondoCon jó főpróbája volt a bécsi rendezvényen való részvételnek, szokták a rendszert, az érzést és valljuk be csúnyán rá is kaptak.
Így aztán három lelkes gyermekded lélek vetette bele magát a szombati nyitónapba, ahol rögvest szembesültem vele, hogy az osztrákok egyhez biztosan nagyon értenek, és az a szervezés. A jegyvételt követő emailek tájékoztatói, a helyben kitett tacepaok, a megfelelő számú, tematikájú pénztár és pult, a ruhatár, a tiszta és teljesen ellátott mosdók jól szolgálták ki az eseményt.
A két hatalmas csarnokban megrendezett Comic Conon persze még érezni, hogy épp óvodás. A profi szervezés és a bőséges áruválaszték ellenére a sztárok még csak épp csordogálnak, azaz a sorozatok élvonalbeli színészei még a Hawaii Conon vesznek részt. De mellékszereplőkből szép felhozatalt szedtek össze, profin szervezve az aláírásokat, fotózásokat, kisebb és nagyobb előadásokat.
Számunkra csak egy-két dolog volt adott. Első körben az élmény befogadására vágytunk, látni, hogy nagyban hogy zajlik egy ilyen esemény, valamint Anna és Zsófi is kinézett magának néhány előadást, amin feltétlen részt szerettek volna venni.
Amíg a MondoConon a magam negyven évével a legvénebbnél is vénebb vagyok, addig a VIECC vendégseregébe szépen belesimultam, elégedetten nyugtáztam, hogy szép számú nyugdíjas is tiszteletét tette (volt, aki be is öltözött), s az aktív középkorúak pedig nagyjából a rendezvényre látogatók bő negyedét tették ki. A Törpapának vagy épp Szarumánnak öltözött öregebbek mellett a kedvenceim a kisgyerekes családok voltak, ahol nem csak anya vagy apa öltözött be a kedvenc karakterének, hanem az egész família maskarába bújt. Rendkívül ötletes és kedves megoldásokat láttunk. A manga-alapú MondoConon megszokott figurákból itt is akadt jó néhány, de a jelmezek jelentős része valamelyik Marvel univerzum hősét volt hivatott ábrázolni. Kisebb-nagyobb sikerrel.
Viszont a magyar rendezvény közel 100%-os valamilyen formában beöltözött (jelmez, fanpóló) vendégeihez képet viszonylag sok kvázi civil résztvevő akadt.
A megjelenített világok körül nem maradhatott ki a Star Wars sem, amelynek az osztrák costplayeres csapat biztosan nagyon örült, mert hihetetlen profin és nagy létszámban vonultak be minden reggel a kiállításra.
Számomra apró, de fontos boldogságmorzsa volt, hogy az angol kultsorozat, a Doctor Who időutazó rendőrségi fülkéje épp a kiállítás területén táborozott, mások Jack Sparrow valamelyik hasonmásának örültek, de számtalan, számomra ismeretlen sorozat és karakter vonult fel elképesztő kavalkádban.
A standok mellett számtalan program várta a gamereket is, akik – a MondoConhoz hasonlóan – itt is nagyban és még nagyobban mérhették össze online erejüket, számtalan szerepjátékhoz és társashoz lehetett csatlakozni, s a kézműves standok alkotói közt is igazi gyöngyszemek bújtak meg.
A széles választékban szerencsére Zsófi is fellelte az őt érdeklő, koreai popzenére szakosodott standokat és Annával boldogan ülték végig az Odaátban szereplő Sebastian Roché, a Trónok harcában és a Doctor Who-ban rémisztgető Ross Mullan, valamint az arisztokratikus majdnemfőgonosz szerepében, Lucius Malfoyként nagyot alakító Jason Isaacs előadásait.
Megnyugtató volt látni, hogy a színészek nem teherként, hanem lehetőségként élik meg a maguk 45 percét, ki így, ki úgy kíván a színpadon is hatást gyakorolni a vászonhoz szokott közönségére, aki bármire vevő, hiszen pont ez a vászon-színpad különbség az, ami elvarázsolja. A majdnem kötetlen, sztorizgatós, bennfentes információkban gazdag előadások nyelvleckének se voltak utolsók, jó volt látni, ahogy a Nők együtt csattannak fel egy poénon, hogy élvezik, értik, hogy mi zajlik körülöttük.
Egyszóval VIECC-re fel, jövő novemberben újra várják a lelkes gyermekded rajongókat. Mi ott leszünk.
