You are here: Home > Utazás > Miért éppen Costa Rica?!

Miért éppen Costa Rica?!

Már régóta ért bennünk az elhatározás, hogy az európai kiruccanások után, a Nőket valamilyen távolabbi tájra vigyük, s hogy velük együtt nekünk is sikerüljön végre kiszakadni a mindennapokból. Hosszan készültünk az útra, nem is igazán a helyszín meghatározásával, inkább a tudattal, hogy megyünk. Aztán lassan sor került a helyszín kiválasztására is, amit először rendkívül demokratikus módon próbáltam véghezvinni, családi plénum elé kerültek a lehetséges desztinációk, de mivel semmilyen konszenzusra nem tudtunk jutni, s az idő meg csak haladt a maga kérlelhetetlen módján, így magam döntöttem.

Pontosabban egy jól sikerült sajtóútról hazafele beszélgettem Edit kolléganőmmel, aki a dilemmának csak bajosan nevezhető „hogy is töltsük a pihenésünket” gondomat egy pillanat alatt megoldotta, kerek szemekkel rám nézett, s a lehető legtermészetesebb módon kijelentette: Costa Ricában.

Mint kiderült, Edit jó tíz évvel ezelőtt néhány hétig itt pihent, s a hely annyira megragadta, hogy még most is, 2016 fázós novemberében olyan hévvel és lelkesedéssel mesélt róla, ami számomra egyértelművé tette, hogy a hosszú nyűglődésnek vége, Costa Ricába megyünk.

A család kissé értetlenül állt a megvilágosodásom előtt, de igazából nem ellenkeztek, a hely valóban megkapóan szépnek tűnt már a képeken is, s még a rádióamatőr ranglistán is egész jó helyen állt, azaz nekiállhattam megszervezni az utat.

playa-blanca-manzanillo-overall-1

A blogon megjelent anyagok már mind-mind ennek a hónapokig – pontosabban másfél hónapig – tartó szervezésnek a hozadékai voltak. Mivel nem egyedül utazom, így nem csak magamért vagyok felelős, mások igényeit, lehetőségeit is figyelembe kell vennem. Apróság, de még az oltópontba való eljutás is komoly logisztikát igényelt, hiszen a Nők suliból, a férjem és én munkából mentünk oda.

Costa Rica Közép-Amerika egyik legcivilizáltabb országa, így viszonylag kevés extra fejtörést okozott. Néhány oltással felkészítettük azért magunkat az útra ( a világ legtündéribb doktorbácsija pikk-pakk leküzdötte a bennünk félő gyereket és a Nőket is úgy oltotta be, hogy meg se nyikkantak), majd a 110 volt okozta problémakörrel vesződtünk egy jó darabig, hiszen nem csak a digitális nomád lét kellékeit kellett ehhez igazítanunk, hanem a férjem rádiós berendezéseit is, hajszárítót meg egész egyszerűen ott vettem a helyi Walmartban, mert itthon kvázi beszerezhetetlen volt.

Amíg oltódtunk és gyűjtögettük az infókat, addig a szállásunkat is le kellett foglalni, azaz nagyjából meg kellett tervezni, hogy anyagilag és időben mi az, ami belefér, ami kihagyhatatlan, mennyit szeretnénk jönni-menni, s mennyi pihenésre van szükségünk. Ehhez egy borzasztóan vacak vaktérképet rajzoltam, majd az útikönyvek és a netes beszámolók alapján bejelölgettem az izgalmasnak tűnő helyeket, s az egyes gócpontok környékén kezdtünk el szállásra vadászni, éjszakákon át. A hét óra időeltolódás miatt – ha azt szerettük volna, hogy gördülékeny legyen a levelezés az esetleges szállásadókkal – éjjel kellett géphez ülni, telefonálni, amit mi annyira nem élveztünk, mint Bolyhoska, aki csak a kedvünkért alussza át az éjszakákat, de a tervezős éjjeleken rendkívül elemében volt.

Az egyértelműen látszott, hogy a közel egy napos repkedés után a fővárosban meg kell pihennünk, kézenfekvő volt, hogy a karibi rész megér egy misét, s az sem volt kérdéses, hogy az Arenál vulkán környékén is van mit keresünk. Így aztán San Joséval kezdtünk, majd következett Puerto Viejo de Talamanca, s végezetül az Arenál-tó.

Amikor már ezek a pontok is tisztázásra kerültek, s azt is láttuk, hogy hol mennyi időt szeretnénk eltölteni, akkor álltam neki leszervezni a programot, felvenni a kapcsolatot a helyiekkel, egyeztetni a kávépörkölő üzemmel, az állatmenhellyel vagy épp az esőerdőben túrákat szervező céggel, valamint télvíz idején szandált vadászni  a harminckilencesből negyvenesre nőtt lánykalábakra.

Aztán lassan minden ráfordult a célegyenesre, a Nők befejezték a félévet, a munkáinkat leadtuk, minden előkészítve várta a tavaszt, én pedig összecsomagoltam és elfuvaroztam a családot Costa Ricába.

Volcán-Arenal

(képek forrása: costarica.com, lonelyplanet.com)

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.