A Dohány utca vonzza az érdekes helyeket. Ebben a patinás, a belvárossal és a nagykörúttal is kart karba öltő utcában már legalább húsz éve sorra feltünedeznek olyan gasztronómiai vállalkozások, amelyeket érdemes megjegyezni, meglátogatni. A Dohány utca most a Csipkerózsika-álomból ébredő vendéglátás egy újabb – már a pandémia alatt megnyitott, de érthető okokból mégiscsak az életpályája […]
A karibi térség után egy nagyobb utazás várt ránk. Reggel ügyesen visszamozaikoztunk mindent a bérelt autóba (nem, nem volt könnyű), majd bevágódtunk, s szomorúan intettünk búcsút a barátságos Karib-tengernek és a végtelen nyugalmat árasztó vidéknek. A kissé fejlett úthálózatnak köszönhetően az alig 300 kilométeres távot bő fél nap alatt tettük meg, pontosabban 10 körül indultunk, […]
Másnap már rutinosan keltünk a madárdallal átszőtt hajnalban, hétkor pedig ott sorakoztunk a pazar reggelinkre várva. Siettünk is, várt minket a Karib-tenger, s miután mindenhol az utak siralmas állapotáról olvastunk, így időt szerettünk volna adni magunknak, hogy biztonságban odaérjünk. Albánián edzett lelkünk azonban örvendezett, a tico úthálózat egyáltalán nem volt olyan gyalázatos, mint amilyennek lefestették, […]
A repülőút kimerítő volt, de kevéssé vészes, mint gondoltam. A Párizsig tartó szakasz egy szempillantás alatt eltelt, igaz egy itt-ott összeszedett 20 perces késésnek köszönhetően eszelős tempóban vágtattunk végig az elképesztő méretekkel bíró CDG reptéren, hogy elérjük a csatlakozást. Amíg itthon átható zegernyében kezdtük a napot, a franciáknál már enyhébb idő volt, így csatakosra izzadt télikabátban […]
