Perec

Amikor én még kislány voltam… akkor még a moziban az előadás alatt a nézőközönség nem pattogatott kukoricát evett izgalmában vagy épp unalmában, hanem hatalmas sólebenyekkel tarkított perecet.

Aztán rendszert váltottunk, a Puskinban megszűntek a szünetek (igen, kérem alássan én még pisiszünettel láttam a Farkasokkal táncolót) és a perec csendesen és finoman levonult a pástról, átengedve a terepet az összes nyugati mozibanrágható csodának.

Az én korosztályom meg perec nélkül maradt. Néha, ha a Nőkkel az állatkertbe vet a Jósors, mindig elcsábulok, mesélve közben, hogy “Mikor a mami kicsi volt még és a papapával kijött medvét rajzolni…”, aztán beleharapok a múltat idéző pékáruba és az egész illúzió szertefoszlik.

De honnan is származik a perec? Hogyan vált szerves részévé a kultúránknak? Hogyan alakult ki a mostani formája?

Részletek a Mindmegettén lévő írásomban.