Az ázsiai írók szinte minden esetben kifognak rajtam. Egyszerűen nem tudok a gondolatmenetükkel, az asszociációikkal, a metaforáikkal, a képi megfogalmazásaikkal azonosulni, túl lassú a próza, túl elvontak az események leírásai, és a vége – néhány kivételtől eltekintve – mindig az, hogy kicsit kellemetlenül érzem magam és félre teszem az adott könyvet. Shelley Parker-Channek sikerült megtörni […]
Mörk Leonóra már megint elcsalt Hollandiába, és én boldogan mondtam igent. Ráadásul a Frízföldre vitt, arra a furcsa, a tengerrel folyamatosan harcban álló vidékre, amelynek hangulata ma is sokat őriz a holland vidékek egykori mindennapjaiból, állandósága rendkívül megnyugtató és szerethető. A Szentjánosfű című regénye megint egy erős, független nőalak köré vonja – ezúttal 17. század […]
Joanne Harris könyveit mindig nagy örömmel veszem kezembe, hiszen mesterien ért a hangulatteremtéshez és ha szükséges, akkor a feszültség egyenletes fenntartásához is. Az Urak és játékosok után újra az iskola berkein belül találjuk magunkat, kísért a múlt, Stratiley épp, hogy feldolgozni kényszerül a modernizálással járó változásokat, egyszer csak az új igazgatónő bizalmába avatja, lassan vezetve […]
A cím csalóka. Bár, ha magamra vonatkoztatom, akkor helytálló, ha a stafétabotot generációról generációra átvevő családra értem, akkor szintén helyálló, de az általam és még jó néhány millió gyerek és felnőtt által rajongásig szeretett LEGO már az ötödik generáció felé lépked és nem, hogy egy emberöltőt ölel fel a múltja, hanem négyet biztosan. A LEGO […]
