Az év eleji kiruccanások, meg a többi is igényli, hogy az ember praktikusan pakolva vigyen magával mindent, amire csak szüksége lehet. A szükség meghatározása azonban képlékeny dolog, hiszen nem feltétlen csak egy szappan kell a neszesszerbe, lehet, hogy az út, a tervezett események vagy csak a magunk hangulata megkívánja, hogy magasabb szinten éljük meg ezt […]
Hosszan gondolkodtam rajta, hogy milyen felütést érdemelne ez a mostani kísérleti kirándulásom. Mesélhetnék róla, hogy Irving Stone Michelangelo kötetével keltem és feküdtem egy időben, hogy igen sokat tanulmányoztam az olasz reneszánszt, hogy ebben éltem otthon, és hogy egy tanárként és emberként is nehezen értelmezhető, de saját szenvedélyét mégis átadni képes nő meg persze apám micsoda […]
Az olasz utak után mindig megmarad bennem a vágy, hogy Budapesten is megélhessem, folytathassam a kint lételememnek tekintett mediterrán létezést. Így aztán szinte minden út után vadászom a helyeket, ahol újra elkaphat az itáliai hangulat. Most nem is kellett sokáig keresgélnem, az Allegro étterem tökéletesen alkalmas volt a Trieszt-Budapest tengely kialakítására, az enteriőrtől és a […]
A trieszti utat alapvetően a kényszer szülte. Négy felnőtt ember életének a koordinálása már messze túlmutat a képességeimen. Nem csak a munka és az iskola miatt, hanem az egyéni hóbortjaink, passzióink, a kollégák szabadsága mind-mind extra tényezőként került bele az ősz eleji naptári tetriszembe és sehogy ne bírt kijönni a matek. Így aztán a rövid […]
