Gödöllő számomra mindig egyet jelentett a kastéllyal, a főúri léttel, majd a Nők érkeztével új értelmezést kapott a hely, már egy kék és egy fehér paripa is beúszott az agyamba, Czigány Zoltán fantasztikus mesehősei, Csoda és Kósza, szombat óta pedig a nyál is összefut a számban a város említése kapcsán. A szabadnak tűnő, de nagyon […]
A Jono Yogoval nagyságrendileg a nyitás idején találkoztunk először. Anna épp a keresztanyai vendégszeretetet élvezte, mi pedig a magára maradt Zsófit vigasztaltuk. Bizony, ez így van: ha együtt vannak akkor gyakori az egymás szekálása, de egymás nélkül talajvesztettek tudnak lenni. Főleg, amíg kisebbek. Egyszóval volt egy elárvult Mis a birtokunkban és kevés eszközünk akadt, hogy […]
Ma, hogy már befizettem a szeptemberi ebédpénzt, jogosan összegzem, hogy mit is hozott ez a nyár. A sok élmény mellett egy dolgot biztosan tudok: ilyen mennyiségű jégkrémet még sosem ettünk. Amíg a Nők kisebbek voltak, a fagylaltot is csak nagyon óvatosan és ritkán adtam nekik. No, nem azért mert féltem, hogy torokgyulladást kapnak a nyári […]
A Nők előtti időszak számomra legmeghatározóbb helye, törzskávézója volt a Centrál. Ide szerveztem a randevúimat, itt találkoztam a barátaimmal, ide ültem be olvasni, s egészen a terhesség végéig az összes belvárosi utam itt zárult. Épp ezért külön öröm számomra, hogy felkértek erre a remek projektre, ahol egy hétvégén át kóstolhatjátok az általam kreált fagylaltokat. A […]
