Pierre’s – kuytabarát kávézó a Marinán
Ülünk. Először a napon, aztán az árnyékba húzódva. Szemléljük, ahogy múlik a délelőtt. Terasz környékén rengeteg kutya, Yolán feszülten figyel, meg-megeresztve egy sorozatot feléjük, hátha lesz, aki pont arra téved. Jól gondolkodik, hiszen a Marina kutyás szívcsakrájában tengetjük az időnk, a Pierre’s láthatóan a helyi közösség jól bevált helye, ahol nem csak a tulajnak és az üzlet keresztapjának, Pierre-nek van egy jó szava a vendégekhez, hanem azok egymás között is tovább fűzik a szót, láthatóan nem ma sodorta össze először őket itt az élet.
Ez egy faluban még csak-csak érhető lenne, hiszen generációk nőttek fel ugyanazon a helyrajzi számon, de itt a város egyik új, ha nem is a legfiatalabb lakóövezetében kellemes és kissé váratlan meglepetés. De a közösségek a jó talajban kivirágoznak.
A Pierre’s pedig jó talajnak tűnik. Semmi flikkflakk, letisztultság, tengernyi beszállító, hogy minden kívánságnak eleget tudjanak tenni, minőségi kávé, mentes kínálat, gyereksarok és mobil fagylaltoskocsi, majdnem, mint Bagamérinek.
Pierre, a CEO
A többi meg szinte jön magától. A kávézóba betérők reggeliznek, láthatóan senki nem siet, sok a home office napját feldobó munkavállaló, a kisgyerekes anyuka, nyugdíjasok és persze a kutyák, akik szintén hazajárnak a Pierre-be.
Terülj, terülj…
A magam részéről a szokásos hendikeppel érkezem: gluténmentes édességre vágynék. Megszoktam a lepattanást, ezért is ragyog fel a szemem, mikor kiderül, hogy a süteményes vitrin szinte teljes tartalmából válogathatok, van itt csokis cupcake, somlói galuska és még habos almás szelet is. Többre is benevezek (ha már lúd) és mellé a helyi specialitást, Pierre latte macchiatóját kérem. Majd Yolánnal helyet foglalunk a napon, idővel pedig áttelepedtünk a loggia árnyékot adó mélyébe és figyeltük a lassan csorgó mindennapokat.
Kuytával és kutyás bögrével
