M. K. Oliver – Szociopaták kézikönyve a jó házassághoz

M. K. Oliver könyve meglepett. A női hang mögött egy középkorú, ráadásul elsőkönyves úr húzódott meg, aki alapvetően ügyes és csavaros könyvet rakott össze, nagyjából Finlay Donovan stílusában. Lalla Rook családjának koordinálása egész embert kíván, meg talán egy picit többet. Lalla nem tétlenkedik, az erkölcsi gátak nem szabnak számára akadályt, bármin és bárkin keresztüllép, ha az érdekei vagy a szeretteinek vélt vagy valós érdeke úgy kívánja. Lalla ettől függetlenül szerethető. Nem hidegvérű bérgyilkos, hanem egy erősen traumatizált gyerekkor után utat kereső felnőtt, akinek az eszköztárában csak kézigránátok találhatóak. Igaz, a mordályok használatában kifinomult és stílusos, ha épp van rá ideje, de egyértelműen állíthatjuk, nem Lalla az, akitől házassági tanácsokat kérnénk vagy elfogadnánk. Ettől függetlenül a felszínen tartásban egész jó, igaz sok hulla, kicsit több fegyház, nem kevés rendőr és annál több sértett tetején egyensúlyozva éri el mindezt.

Oliver könyve alapvetően ügyes. Ívben gondolkodik, látszik, hogy honnan hova akarja elvinni a cselekményt, amely időként maga köré csavarodik, mint egy pár vizes zokni vagy egy elégedetlen gabonasikló. Ilyenkor gyors félmegoldásokhoz nyúl, kissé esetlen, de tempós fusiban varr el egy szálat vagy toldozza hozzá az anyaghoz, pont úgy, ahogy hősnője botladozik át a múlt árnyain és a jelene szörnyetegein egy kívánt, csillogó és békés jövő felé. Ennek ellenére a könyv szórakoztató, a közepe táján egészen komolyan flowban tart és a végén szépen lekerekíti az egészet. Nem lennék meglepve, ha Finlayhez hasonlóan Lalla is ráérezne a dolog ízére és jönne még a sajátos megoldásait tartalmazó életvezetési tanácsaiból egy újabb kötetre való.

 (fordító: Presér Ágnes Judit)