Hullámtörés – Radnóti Színház

Tegnap megnéztük a Hullámtörést a Radnótiban. Ott telt a kamaszkorom. A Víg mellett a kilencvenes években hetente többször nyelt el a Nagymező utcai nézőtér és az a varázslat, ami a színpadon született. A Bálint András vezényelte színházi éra méltó utódja a Kováts Adél nevével fémjelzett ciklus is, amelynek tavaly tavasszal bemutatott darabjai között szerepel a Hullámtörés. Az előadás Lars von Trier Breaking the Waves című filmjének színpadi adaptációja, amely két felvonásba sűríti a történetet.

A darab egy elzárt vallási közösségben élő fiatal nő életének egy epizódját mutatja meg. Ezen az egy történeten keresztül tárul fel mindaz, ami ezt a közösséget összetartja, és mindaz, ami a nők számára egyfajta védelmet ad. A védelem azonban itt nem felkészítés, hanem elzárás. Nem felvértezés a világgal szemben, hanem annak korlátolt feltételezése, hogy a világ úgysem tör be oda.

Bess ártatlan – a szó jó és rossz értelmében is. Az a társadalom, amelyben él, nem tartja méltónak arra, hogy megismertesse vele a világ működését. Vagy épp ellenkezőleg: abban a téves hitben ringatja magát, hogy erre nincs is szükség. A zárt közösség adta erős kapocs majd megoldást kínál mindenre, kár terhelni az itt élőket olyasmivel, amivel jó eséllyel nem is találkoznak.

Bess azonban szerelembe esik egy kívülállóval. A közösség – foghúzva, de – elfogadja a férfit, soraiba emeli. S ezen az egy emberen keresztül Bess számára kitárul a világ. Olyan tudás birtokába kerül, olyan behatások érik, amelyeket nem tud a helyükön kezelni. Nem azért, mert gyenge vagy ostoba lenne, hanem mert soha senki nem tanította meg arra, hol húzódnak a saját határai.

Az ingerszegény, a nők jogait nem elismerő közegben felnőve nem tanul meg jól önző lenni. Bess teljesen beleolvad a szerelembe, a szerelemből születő érzelmekbe: a vágyba, a reménybe, a haragba, a gyászba. Ezeket az érzéseket leginkább csak a hite nyelvén keresztül tudja értelmezni és megélni.

Bess rossz döntéseket hoz. Pontosabban, csak olyan döntéseket tud hozni, amelyekhez elegendő muníciót adott a közösség, és ez ebben az esetben kevésnek bizonyul. Bess nem metálisan sérült, csak gyermekien ártatlan, 27 évesen, mert a közösségnek ez szolgálja az érdekét.

A férfiak uralta mikrotársadalom nem tudja megóvni őt, végső soron saját magától sem. Amikor már nem tudja értelmezni, amit lát, amikor nem illeszthető többé a megszokott rendbe, Bess száműzötté válik és már nem kívülről jön a veszély, hanem belülről szűnik meg a befogadás. A közösség, amely egykor védelmet ígért, végül ellöki.

A Hullámtörés nem csupán egy tragikus szerelmi történet, hanem tökéletes leképezése annak, hogyan fullad kudarcba egy olyan társadalom, amely a gondoskodást összetéveszti az elzárással, a hitet a valósággal, a védelmet a tudatlansággal és ezzel végzetesen félreérti a saját felelősségét.