Ooton – vegán falatozó a Fény utcai piac tövében

A kezdő vállalkozások jelentős részét elkerüli a humor, ami – fekete öves vásárlóként – sok esetben meglehetősen zavar, annak ellenére, hogy értem az okát. Hisz abban, amit létrehozott, de bizonytalan benne, hogy hogyan szólítsa meg a közönségét, úgyhogy finoman beleköhög a kesztyűs kezébe és halkan magázni kezd.

Az Ooton ellenben széles rutinnal, gyakorlottan leintett, ahogy épp haladtam a Széna térről a Fény és a Lövőház utca felé, jelzett, hogy itt van, térjek be, mert jó lesz.

A magabiztosság nem véletlen, a The Planteent is üzemeltető csapat rutinos játékos, ismeri a fogyasztóit, megtanulta a marginális vegán réteg mellett jó stílusban megszólítani a bizonytalanokat, a mentesen étkezőket, és ha valaki nem nyakaskodó csakazértis hústhússal vendég, akkor annak is tud mutatni kellemesen meghökkentőt.

Az Ootonban legelőször a hely elrendezése kapott meg, az angol utakon örök szerelemmé nemesedett Pret A Manger szendvicsező láncolat üzleteit idézi, nem véletlen, a tulajoknál épp akkora kedvenc, mint mifelénk. A jót nem kell újra kitalálni, bőven lehet belőle inspirálódni, aztán adaptálni a saját környezetünkre, az adott helyiségre és az adott közönségre.

Szerintem az Ooton adaptációja jól sikerült. Gazdag és színes választékuk humoros nevek mögé rejtezik, minden mintha pont, hogy húsos lenne, aztán meg mégsem, de a vájtszeműek azért látják, hogy itt messze többről van szó öncélú jópofáskodásnál, sokkal inkább az az üzenet, hogy „Hidd el, ez épp olyan jó, vagy jobb”.

Különféle wrapok, szendvicsek (van gluténmentes is, wrapból csak ígéretet kaptam, hogy zajlik a fejlesztés), sütemények és desszertek (itt is hódít a gluténmentesség) és a saláták, amelyek színesek, gazdagok, izgalmasak és mind-mind különféle csodálatos növényből születtek.

Elképesztően izgalmas töltelékekkel készülnek a wrap-ek

Zsolnay Gergely séf nagyon jó érzékkel mutatja be a növényi alapú táplálkozásban rejlő lehetőségeket, az általa kínált fogások végre nem pótolják, nem a hiányérzet ellen hatnak, nem valami helyett lehet velük betelni, hanem önmagukért szerethetők, teljesértékűek, izgalmasak, innovatívak és adott esetben otthon is megalkothatók.

Az ebédem – A Narancs – legyen szó épp a Kutyaszorítóban-ról vagy az őszi avarról. Mindenki úgy és arra asszociál, amire csak szeretne.

Az Ooton nem csak a vedd és vidd szemléletmódja szerinti hely, itt – ha épp a budai széljárás engedi – akkor kint le is lehet ülni ebédelni, megpihenni a városi rohanásban, találkozókat, üzleti ebédeket bonyolítani és közelebb kerülni egy kicsit egy fenntarthatóbb, szerethető gasztronómiához.

Az ebédem és én – a környezet hangulatos, tényleg csak a hírhedt budai Szélcsatornában fújó hidegkúti szelek akadályozhatnak meg benne, hogy itt együnk.