You are here: Home > Könyvről > Sercegés és erdőzúgás

Sercegés és erdőzúgás

Vannak örömmel forgatós szakácskönyvek, amelyekből nem feltétlen az azonnali főzéshez keressük ki a receptet, inkább a minőségi énidőhöz tesznek hozzá a jelenlétükkel. Ilyen Segal Viktor és Vida József közös alkotása, a Széchenyi Zsigmond idézetekkel tarkított, erdei finomságokat felvonultató gasztrokalandkönyv.

segalkonyv_v

A tematika már önmagában izgalmas, hiszen az elmúlt húsz évben annyi irányból fogtuk meg, értelmeztük újra, teremtettük meg megint és megint a saját gasztronómiánkat, de valahogy a vadak, a halak, az erdő és mező kincsei kicsit mindig perifériára szorultak. Persze szeretjük, hiszen különlegességet, egyedi hangot csempésznek a konyhába, a nagyüzem mellett megcsillantva a valódiság régen látott értékét, de mégsem tudtak soha igazán reflektorfénybe kerülni.

Nagy öröm számomra, hogy az erdő, a természet adta kincseket nem csak a vadakon keresztül szeretné bemutatni a könyv, hanem azt a sokszínűséget öleli fel, amelybe a gombáktól, a bogyókon át, a halakig minden beletartozik. A könyv és alkotói nem ragaszkodnak a természetben való főzéshez, de bőséggel akad olyan fogás, amelyet el lehet készíteni a szabad ég alatt, elfogyasztani meg aztán végképp itt érdemes.

Az ízléses gasztrofotók, a kellemes természetfotók, a jó hosszúságú, informatív, de mégis személyes bevezetők mellett a könyvben átgondolt, könnyen kivitelezhető recepteket találhat az olvasó, amelyek segítségével könnyedén megidézhető egy nagyon szeretnivaló, emberléptékű konyha, amelyben tényleg fő vezérelv a szezonalitás, és amely nem csak használja, hanem végtelenül becsüli is a természetet, a környezetét.

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.