Hegyvidéki Ízlelő – nyáresti teraszélmények Budán
A Böszörményi út mindig is a szűkebb pátriámhoz tartozott, krisztinavárosiként sokszor elcsellengtem a híres Rigó Jancsiba egy kis friss, meleg pogácsáért, moziba mentünk az Ugocsa utcába, vagy a Gesztenyés kerten keresztül futottam át a Sashegy aljában lakó barátnőmhöz. Egyszóval, ugyan nem minden napom telt itt, de kicsit az enyém volt ez a környék is. Éppen ezért mindig külön örömmel tölt el, ha történik valami jó errefelé.
A jó most, a Hegyvidéki Ízlelő első születésnapja volt, amelynek örvén megnyitottuk a teraszszezont, megismerkedünk az új séffel, és elsőként tesztelhettük a csütörtöktől vasárnap estig üzembe lépő teraszmenüt.
Jobb dolgom nem is lehetett volna. Az Ízlelő története messze, 2007-re nyúlik vissza, a megváltozott munkaképességűeket, fogyatékosokat foglalkoztató étterem ötlete Szekszárdon született meg, az anyaintézmény a mai napig ott üzemel, amit az egyik kedvenc séfem, Vörös Krisztián visz évek óta.
A budai egység ennek mintájára jött létre. A tökéletes helyszínhez igényes enteriőr társul, nem véletlen, hogy szinte a nyitás pillanatától befogadta őket a környék, kedvelt, jól prosperáló hellyé váltak.
Az ebédmenüt kínáló Ízlelő számára azonban – minden más vendéglátóhelynek – kemény hónapokat jelentett a koronavírus járvány időszaka, amelyből újult erővel, új ötletekkel jöttek ki: az étterem tökéletes adottságaira építve szeretnének a nyári budai esték egyik remek alternatívájává válni.
Erre minden esélyük megvan, hiszen a barátságos terecskét két oldalról is szökőkút szegélyezi, a Böszörményi út felé kényelmes padsor várja a pihenni vágyókat, a városi meleget pedig könnyedén kisöpri a hegyekből érkező, enyhet adó esti hűs.
Az Ízlelő ehhez kínál izgalmas, nemzetközi merítést a nyár legjobbjaiból. Náday Egon, az étterem új konyhafőnöke olyan fogásokat szedett csokorba, amelyek valóban egy ilyen piazzára valók. A még meleget sugárzó kövek, a nyáresti langy idő ideális hátteret szolgáltat például egy mediterrán hallevessel és lazac carpaccioval induló menünek, amihez aztán nyugodtan rendelhetünk – egy fél órával vagy egy pohár borral később – egy marhapofa perkeltet (szigorúan kovászos kenyérrel és uborkával), és ha elég hosszan várakozunk, akkor helyet szoríthatunk még egy hűsítő angol citromkrémnek, vagy a málna coulival és chiantilly krémmel kínált tömény csokoládétortának.
Az Ízlelő nagyon kedves, igényes hely, ahova érdemes betérni, ha bármi dolgunk akad a környéken, ahol sokkal barátságosabb kiszolgálásban lehet részünk, mintha a környék nagyobb plázáinak éttermeiben kergetnénk az ebédet, ahol valóban kicsit kiszakadhatunk a rutinból, a hely kisvárosias bájának engedve megpihenhetünk.
(Képek egy része: Hunyadi Nóri)
