Múltidéző paradicsomkrémleves

Lassan 10 éve, amikor a férjemmel megismerkedtünk, találtunk egy nagyon kedves, hangulatos olasz éttermet a Vörösvári út és a Bécsi út sarkán. A hely tökéletesen megközelíthetetlen volt, ebből kifolyólag mindig üres, de ez nem zavarta a – szerintünk pénzmosással foglalkozó maffiózó – szicíliaiakat, hogy remekül főzzenek.

Jó volt itt minden. A pizza, a friss grissini, a különböző desszertek és persze a paradicsomleves. Tejszínesen, krémesen, ahogy soha másutt nem ettem.

Egészen ma délutánig. Ma nyílt napon voltunk az iskolában, s utána Hello Kitty beszerzésre indultunk a Mc Donaldsban, ahol a kütyük mellett ettünk is valamit. Hogy mit az szinte lényegtelen, a lényeg az, hogy egy bő óra múlva már nehezen idéztem föl és a gyomrom is folyamatosan a korgásával zaklatott. Így aztán tallóztam egy kicsit a konyhában és összeütöttem egy paradicsomlevest.

Egy olyat. Mint 10 éve. Boldogságom határtalan. Az olaszok elkerülhetetlen csődjét követően a csodás pizzájuk elvesztése és a paradicsomlevesük hiánya fájt a legjobban. A mai napig.

Fotó nincs. Idő előtt megettük a levest.

Tejszínes paradicsomleves

40 dkg-os hámozott paradicsom

2 dl főzőtejszín

2 dl víz

1 kisebb póréhagyma

5 dkg vaj

1 kk szerecsendió

kevés cukor (részemről agave szirup volt)

só

Vajon megdinsztelem a karikára szelt pórét, majd amikor már kellően összeesett, akkor ráöntöm a paradicsomot, egy kis vizet adok hozzá és közepes lángon főzöm. Nagyjából negyedóra múlva botmixerrel elsimítom, hozzáadom a tejszín és nekiállok kedvemre ízesíteni.

Egy fél kiflivel tökéletesen laktató. Nem úgy, mint a Mc Donalds-os izék….