Talán hat vagy hét éves lehettem, amikor először Krakkóban jártunk. A szokásos zakopánei nyarunkat fűszereztük meg egy egynapos kiruccanással. Nyár volt, meleg volt, sok volt a galamb, az emlékeim is pont olyanok, mint a nyolcvanas évek fényképei: rozsdavörösek, elmosódottak, szemcsések. Anya persze képben van, meséli, hogyan rohantam át a Wawel udvarán, s hogyan kapcsolta fel […]
Néhány éve egy üveg Zacapa rumnak hála megértettem, hogy miért is lehet ezért az italért rajongani. Gyerekkorom óta mindig volt a háztartásunkban legalább egy üveg rum, nem a legolcsóbb, de majdnem, amivel anya készítette a különféle süteményeket. Inni egyáltalán nem ittuk, lehet, hogy jobb is. A húszas éveim bulizós éjszakáin ittunk néha rumot, afféle bátorságpróbaként […]
Amikor megérkezett a meghívás a Pink Cadillac újranyitó vacsorájára, mintha egy titkos szelence pattant volna fel az agyamban. Egyszer csak megint 20 éves voltam, s a barátnőimmel váltottuk a világot egy-egy koktél mellett a Ráday utcában, s minden egyes velős gondolathoz haraptunk a város legjobb pizzájából. A Pink Cadillacben nem tudtak hibázni, egyszerűen olyat adtak, […]
Az utolsó napunk reggelén, a ránk telepedő enyhe szomorúság ellen hatalmas adag english breakfast-tel védekeztünk. Összepakoltunk a holmijainkat, búcsút intettünk a kellemes kis szobánknak, majd a poggyászainkkal egyetemben elindultunk a belvárosba. Mivel délután indult a gépünk, így egy kicsit csonka fél napunk maradt még a városban. Önmagamban is hajlamos vagyok biztonsági játékos lenni, hát még […]
