Ennek a posztnak direkt nem szántam ennél fifikásabb címet. Pusztán arról kívánok szólni, hogy milyen, ha az ember vacsorázni tér be az Olimpiába. Az előkészületeket már április huszadikán megtettem, lefoglaltam az asztalt. Majd a tegnapi nap folyamán fényevéssel próbáltam magam talpon tartani, hogy legyen hely a vacsorának. Mert az ugye egyértelmű, hogy ha már megyek, […]
Lassan egy éve írtam először a helyről. Akkor egy esküvő kapcsán keveredtünk Szigetmonostorra, ahova azóta is folyamatosan visszavágyunk. Múlt héten családilag leteszteltük a tavaszi étlapot. A Nőknek a sakkozás és a medencében pancsolás volt az igazi élmény, nekem meg az, hogy a fedett, félárnyékos teraszról kissé hunyorogva lestem miféle gazságokon jár a lányaim esze. Most […]
Megkaptam a múlt csütörtök esti adás hanganyagát. Már az adás alatt összeesküvést sejtettünk, de így visszahallgatva még inkább érzem, hogy tele van egymásra rímelő dolgokkal ez az egy óra. A stúdióbeszélgetésen kívül, két telefonos vendége is volt az adásnak, akik feltételezhetően csak akkor és csak arra az időre tudtak bekapcsolódni a műsorba és mégis annyira […]
Mert a lelkem mélyén még mindig krisztinavárosi lány vagyok. Igaz, már hét éve nem lakom a Naphegy lábánál és ritkán vetődöm arrafele, de a hely változásait még mindig követem. Így érthető, hogy kíváncsi voltam, hogy a régi Auguszt cukrászda helyét elfoglaló Dérynéből vajon mit hoztak ki az új tulajdonosok. Déryné kritika
