Tegnap délután óta motoz az agyam mélyén egy gondolat. Annyi múltidéző, gyerekkoromból visszaköszönő dologgal találkozom mostanság, hogy az már nem lehet véletlen. Úgy tűnik a mi korosztályunk, az azonosan szocializálódott hetvenesek most kerültek olyan helyzetbe, hogy meg tudnak valósítani a múltjukhoz kötődő, szép emlékeket idéző helyeket, intézményeket, amelyeknek ez a korosztály biztos törzsvevőjévé válhat, […]
Előre le kell szögeznem (legalább nekem) néhány dolgot: nem szeretek rosszat írni, az elmúlt hét évben a blogon csak erősen indokolt esetben jelent meg olyan írásom, amelyben elmarasztalok, kifejezetten szeretek “rajongani”, beleszeretni helyekbe, fáj az elvesztésük. Ma újabb helyet temettem. Történt ugyanis, hogy délidőben anyával és az épp születésnapját ünneplő barátnőmmel kitaláltuk, hogy együtt kávézunk. […]
Mostanában nagy divat lett a saját városunkban, Budapesten turistáskodni. A napi rohanásban díszletként szolgáló várost ilyenkor kicsit más szemmel vizsgálhatjuk, ejtőzhetünk benne, időt és teret adhatunk a felfedezéseknek, ami alapvetően izgalmas dolog. A magam részéről úgy 12-13 éves korom óta űzöm ezt a sportot. Annak idején még Edömér barátnőmmel róttuk a város utcáit, napokat szerveztünk […]
Mirelle vagyok, édességfüggő. De nem akármilyen édességek tartanak függésben, hanem kizárólag a jó minőségű, házi sütemények. Nem szeretem a habos, színes, émelyítő, cukrászatokra oly jellemző kínálatot, viszont végtelenül boldog tudok lenni bármilyen egyszerű, de illatos, ízes házi sütemény láttán. Épp ezért az Asztalka az én cukrászdám. A hely nem csak elegáns, letisztult, barátságos, hanem anya […]
