Tegnap ügyet se vetve a konyhában lévő 30,4 fokra, este 6-kor bekapcsoltam a sütőt, mert a Nők enni vágytak. Már délelőtt kiénekeltek a hentesnél néhány boldog csirkecombot, majd ezt kérték vacsora gyanánt. Így aztán néhány cukkinit felkockáztam, hozzáhajítottam három szintén felkockázott paradicsomot, meglocsoltam olíva olajjal, sót és kakukkfüvet szórtam rá, majd ezen az ágyon megsütöttem […]
A melegnek köszönhetően mostanában kissé későn vacsorázunk. Egyrészt kevésbé vagyunk éhesek, másrészt a sütőt sem szeretem addig bekapcsolni, amíg a kinti hőmérséklet nem kezd el finoman csökkenni. Tegnap este kétféle is sült a sütőmben, de most első körben a desszertet mutatnám meg. Nagyon visszafogottan édes, a ribizli ízének utat engedő desszertet készítettem, összesen két szelet […]
Múlt pénteken a Nők iskolájában fél napos dzsembori keretében megünnepeltük a májusi Madarak, fák napját. Ugyan madarakról és fákról egy szó nem hangzott el, de este egy eseménydús, klassz délelőtt fáradalmait próbáltam kiheverni. A Madarak, fák napja az iskolában hagyományosan nagy evészettel társul. Minden osztály külön konyhával készül a gyerekeinek, de más osztályok fogásaiból kunyerálni […]
Amikor én még kislány voltam… a zakopanei Gazda hotelben csodás hűs rebarbara kompótot hoztak inni az ifjúságnak. Hol szamócával, hol almával vegyesen, kellemesen hűtve, úgy hogy a nyári melegben egy jóféle limonádéval felért. Aztán ahogy múlt a gyerekkorom, feledésbe merült a szocializmus és már nem csak a Gazda hotelben lehetett ebédelni, a rebarbara kompót eltűnt […]
