You are here: Home > Élet dolgai > Nők a porondon – Elmélkedés a szalagavatók kapcsán

Nők a porondon – Elmélkedés a szalagavatók kapcsán

Öt évvel ezelőtt azzal a biztos tudattal kezdtem bele a nyekes szülők gimnáziumi létébe, hogy most egy jó darabig hátradőlhetek, az elkövetkező években kis kiigazításokkal eldöcög majd az a közoktatás, amivel dolgoznunk kell, körültekintésünknek hála jó közösségekbe kerültek a gyerekeink és majd a végén egyszer csak felnőtt embereket dob ki a gép. Tudom, sarkos, de sokévnyi anyataxi-szolgálat, itthonhagytamafüzetem, nincsuzsonnám, nemtudommialecke, együttanulás, majd a hatodikos és a nyolcadikos felvételi okozta stressz és rengeteg ráfordított idő után egy egészen más minőségű, háttérből támogatott tanulást képzeltem magunk számára.

Aztán a világ megbolondult, pandémiát kiáltva ránk zárta az ajtót és én, aki finoman ki akartam vonni magam a hétköznapok sodrából közoktatás front, péntekenként Svetnyik Endre fizikaórái alatt ebédeltem és már majdnem meg tudtam verni a töriben állítólag verhetetlen osztálytársakat is, ha az online oktatás épp Kahoot-ba fojtotta bánatát. Csodával határos módon „csak” a nyelvi évük egy része és persze azt követő szinte teljes tanév ment rá arra, hogy a pandémia után a háborútól érezhessük magunkat fenyegetve, de ebben a forgatókönyvben legalább a mikroközösségek újra egymásra találhattak, a gyerekeink kiszabadultak a négy fal közül, és én megint azt hittem, hogy sínen vagyunk, időm, mint a tenger az érettségiig.

manoszalag2_v

Persze semmi nem a tervek szerint alakult, de ha nehézkesen is, a helyzetek jogos kezelését kieszközölve végre mindenki a maga pályán jár és én ott találtam magam, hogy pihenés helyett előrehozott érettségik vesznek körül, majd egy májusi nap már egy hatalmas menyasszonyi ruhakölcsönzőben nézem a felnőtt lányom, aki – konzekvens döntéseinek sorába illesztve – készül a novemberi szalagavatójára. Majd néhány hónappal később – erős déja vu érzettől kísérve – ugyanabban az aranyozott fotelbe szegezve figyelem a másik lányomat, aki a maga bohém és szertelen létezését pillanatnyilag szögre akasztva, határozottan dönt kétszobányi álomszép ruha közül, hogy melyikben fog a maga tökéletességében színpadra lépni.

misszalag1_v

Aztán megint úgy érzem, időben cselekedtünk, minden járja majd a maga útját. Nem is tévedhettem volna – újra – nagyobbat, az előkészületek, a tökéletességre való igény és az erre való szüntelen törekvés jegyében a két péntek délután igazán kiadós programsorozattá bővült, amelynek szép és ünnepi megkoronázása volt mind a két szalagavató.

manoszalag1_v

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez a műfaj egészen egy kaptafára készült eseményeket takar, holott a Nőknél egyértelműen kirajzolódott a két iskola „habitusában” megjelenő különbség, de mind a két rendezvény igazi örömünnep volt. Amin – bár előzetesen vártam, de megint tévedtem – igazából nem meghatódtam, hanem önfeledten élveztem azt, ahogy ezek a fiatal felnőttek megünneplik a közös létezésüket, ezt a példátlan, elképesztő lelki terhekkel megpakolt öt évet, amely ugyan fizikálisan akadályozta, de mégis egységgé kovácsolta őket.

misszalag2_v

Most már tudom, hogy nincs megállás, most csak egy kicsit megpihenünk, mielőtt rákanyarodnánk az utolsó megmérettetésre, hogy utána gyerekkoruk utolsó nyarába csaphassunk bele.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.