Mostanra elég jól kikristályosodott, hogy – a férjem averzióit leszámítva – mindenki rajong a lecsóért. Az elmúlt években is gyakori vendég volt a nyári hónapokban, de idén hetente legalább kétszer terítékre került. Persze soha nem ugyanúgy. Voltak koncepcionális elképzelések, amelyek mentén haladva született egy-egy újabb egyed, vagy csak a már bevált klasszikus, a mit ád […]
Nálam a lecsó az alap nyári fogás. Az első megfizethető paradicsomok és paprikák megjelenésétől kezdve főzöm, és mindig úgy kanyarítom, ahogy nekem a legjobban tetszik. Hol klasszikus módon, hol csicseriborsóval, hol hússal, hol hús nélkül. Most épp egy nagyobb adag szeletelt csiperke gazdagította az ebédünket, ami osztatlan sikert aratott az – egyébként erősen – lecsófüggő […]
Tegnapelőtt, útban hazafelé a Balatonról Keszthelyen megálltunk ebédelni. A barátaink ismertek egy jó kis vendéglőt, így oda tértünk be. A délelőtti túrának hála rettenetesen éhesek és még annál is szomjasabbak voltunk. Lehet, hogy a maró éhség volt az oka, de a választott ebédem nagyon ízlett. A lecsós töltelékkel bíró csirkemellet paprikás, tejfölös, kapros szafttal és […]
Tavaly, amikor elkezdett bennem érlelődni a saját blog gondolata, akkortájt dúlt a nagy Ratatouille-láz. Az apróséf megfertőzte a gyerekes bloggereket és készült a sok szebbnél-szebb francia lecsó. Az enyém parasztosabb. Nincsenek leheletvékony cukkinikarikák benne, a szószt sem azzal az ihletett finomsággal kanyarítom a zöldségek köré, de azért finom. Ratatouille 5 közepes cukkini 2 nagy fej […]
