A belvárosi Erzsébet királyné szállóra kamaszkorom óta úgy tekintettem, mint egy kihagyott lehetőségre. Ahogy a Ferenciekről baktattam a Szerb utca felé, hogy az Egyetem teret ölelő aprócska utcák pókhálóján át lecsorogjak a VPG-ig, sokszor elvitt az utam a szálló mellett. Tegnap végre örömmel láttam, a hosszú gubólét után az Erzsébet színpompás pillangóvá érett és a […]
A Palace mindig a szívem csücske volt. Pontosabban az a féltett kincs, aminek leromlása hetente kétszer fixen megfacsarta a szívemet, amíg a 78-as buszra vártam a Blahán, hogy hazarepítsen a Krisztinába. A megállóból tökéletes rálátás nyílt erre az elegáns, de nem merev, barátságos ornamentikával hívogató épületre, amelyen a pusztulás látható jelei hétről hétre egyre jobban […]
Gauguin annak idején jött és győzött. Már a gimnáziumi művtöri órák kapcsán éreztem, hogy értem és elismerem azt a lelkesedést, ami Van Gogh elkötelezettségét, vad önmegvalósítását övezi, de legalább ilyen elemi erejű művésznek láttam és látom a mai napig Gauguint, amihez nem csak a művei, hanem Vargas Llosa csodálatos regénye* is sokat hozzátett. A köztünk lévő […]
Tegnap este megtapasztalhattuk, hogy milyen az, ha valóban szeretik az ünnepeltet. Amikor nem csak szóban említik fel egykorvolt nagyságát, hanem teljes pompájában várja az ünneplő vendégsereget. A New York tegnap csak ránk várt és mi boldogan vettük a meghívását. Nem a 130 lehengerlő volta miatt, hanem a New York lehengerlő volta miatt. A New York – […]
