Meg kicsit mi is. Minden ősszel, ha időnk engedi, megemlékezünk arról a házibuliról, ahol a közös történetünk kezdődött. Idén kicsit zűrösre sikerült az októberünk, többet voltunk másutt, mint itthon, így kifejezetten jó indokot szolgáltatott a Pierrot megünneplése ahhoz, hogy mi is ünnepeljünk. Krisztinavárosi gyerekként nekem a Pierrot mindig a vár része volt, mikor anyáékkal sétáltunk, […]
Leoval már jó ideje szemeztünk, de amilyen az én formám, mire odajutottunk, pont befigyelt egy alapos hídrekonstrukció alapos térfeltúrással egybekötve. A randink azonban már egy ideje függőben volt és mivel a híd nem holnapra lesz kész, így nem volt érdemes halogatni. Mint Leo bebizonyította: nem csak ezért. Egy kellemes nyáresti vacsorára érkeztünk, helyet foglaltunk a […]
Nagyon nehéz követ cipel magával Vámos Miklós. Nehéz, letehetetlen, nem kopó követ, amelynek súlyáról csak ideig-óráig lehet megfeledkezni. A Dunapest líraisága, szépsége, maisága ellenére egy olyan el nem múló emlékezet könyve, amelyre egyre inkább újra szükség van, ahogy újabb generációk nőnek fel, akik tudni ugyan már szinte semmit nem tudnak a 1944-es időkről, csak a […]
Az utóbbi évek egyik sport-divathullámának tekinthetjük nyugodtan a város feletti jógázást. Mindig lelkesen figyeltem a finoman agyonszaturált képeket, ahogy a város feletti budai sziluett és az épp ívbe hajló testek ugyanazt a ritmust veszik fel, aztán kitekertem a jógaszőnyegemet a nappaliban és nekiálltam a napi fél órás gyakorlásomnak. Még Costa Rica előtt szoktam rá a […]
