Churros utáni vágy

Churrost először és utószor Madeirán ettem. Ennek lassan 4 éve, de még mindig boldog emlékeket őrzök a fahéjas porcukorral gazdagon megszórt hosszúkás fánkokról.

A múltkorában a kelt csöröge sütögetése közben, egyszer csak bepattant az isteni szikra és a derelyevágóval gilisztákra kezdtem metélni a tésztát, amik sülés közben egészen hasonlatosakká váltak az emlékeimben élő portugál rokonaikhoz.

Már csak egy kevés fahéjas porcukor kellett és készen is állt az ál-churros.

P.s: azóta próbálkoztam az Arribában a fánkszerűségükkel, hátha, de ez inkább valami csörögeféle, viszont annyi cukrot tesznek rá, amennyi egy komplett tortába is sok.

Kelt csöröge, akár churrosnak is

Kelt csöröge

30 dkg finomliszt

3 tojás sárgája

6 dkg sötét lágy cukor

1 dkg élesztő

1 csipet só

5 dkg vaj

1 dl tejföl

leheltnyi tej

1 dkg sikér

1 citrom reszelt héja

A hozzávalókat a kenyérsütőre hagyományozom. El kell, hogy mondjam, hogy mit jelent a leheletnyi. A magam részéről én a tejet/vizet a kelt tésztákhoz úgy adom, hogy az üstöt visszahelyezem a masinába, elindítom a keleszt/dagaszt programot, majd az előirányzott mennyiségű és kellő hőmérsékletű folyékony halmazállapotú hozzávalót óvatosan hozzáadom. Így látom, mikor elég. Ez van. Jobban bízom a szememben, mint a receptekben… Így a leheletnyi az jelenti, hogy ha a tejföl nem bizonyul elégségesnek, hogy tésztám szépen összeálljon, akkor óvatosan töltögetek hozzá egy kevés tejet, vadul figyelve, hogy mikor válik homogén rugalmas tésztával a hozzávalók kósza elegye.

Szóval a kenyérsütőre bízom az alapanyagokat, majd másfél óra múlva lisztes deszkára borítom a kész tésztámat.

Kisujjnyi vékonyra nyújtom, derelyevágóval hosszú csíkokra metélem, és minimális (maximum 2 ujjnyi), nem túl forró olajban kisütöm.

Még melegen megszórom fahéjas porcukorral.