Croissant
Életem első jó croissant-ját a kilencvenes évek elején ettem, amikor egy hétig Velencében nyaraltunk. A Canale Grande mellett megbújó szállodánk által kínált, kontinentálisnak bélyegzett reggeli fő attrakciója a csodás, még langyos croissant volt. Anyám kávéval, én sűrű kakaóval kiegészítve ettem, fájó szívvel, hogy mindjárt a végére érek a tulaj által kiporciózott kiflijeimnek.
Két évvel később Párizsban próbáltam rá a croissant-ra. Ott is sikerült pár remek példányt kifognom. Itthon nem is nagyon kísérletezgettem. Valahogy ezek a mű, margarinnal tömött vajas tészták annyira fujtósak és a jó ég tudja, hogy miért, de mindig a szájpadlásomra ragadnak, amit külön utálok.Az itthoni tésztagyártástól meg fáztam. Egyszer, anre kérésére megcsináltam a svájci kiflit, amihez persze a hitelesség és a gasztrobecsület végett magam gyártottam a tésztát, de a procedúrát nem éreztem egálban az eredménnyel.
Aztán karácsonykor a fa alá csempészte az ‘ézuska a Francia piacot, ami kedvelt esti olvasmányommá vált. S abban ott kellette magát egy tepsire való croissant. Én meg egyszer csak olthatatlan vágyat érzetem, hogy meleg, házi croissant legyen a szombati reggelim. Múlt pénteken elérkezett az idő. A Nők a magenta színű cégcsoport által, beetetés jelleggel üzemeltetett JimJam adót nézték, én meg nekiveselkedtem és gyártottam egy fél adagnyi, 4 fős családi reggelire elegendő kiflit. A folyamatba beleillesztettem a Nők vacsoráját, a mosogatást és így nem is tűnt annyira macerásnak a sok újrahajtogatás, nyújtás.Mire a Nők aludni tértek, már egy homogén tésztával néztem farkasszemet.
Ajánlom azoknak, akik este rá tudnak szánni egy kis időt, 20 fok körüli konyhájuk van és szeretnek házi eperlekvárral megfejelt, meleg kiflit reggelizni.
Croissant
25 dkg finomliszt
1 dkg sikér
3 g szárított élesztő
3 dkg lágy barna cukor
1/2 tk só
1 dl langyos víz
1/2 dl langyos tej
10 dkg vaj
1 tojás
A hozzávalókat (a vaj és a tojás kivételével) beleteszem a kenyérsütőbe és alaposan összedolgoztatom vele.
A vajat egy zsírpapírba fektetem és a sodrófával 10×10 centis lappá egyengetem. Eközben a tésztám egységes állagot vett fel, hála a kenyérsütőnek. A tésztát lisztes deszkára borítom és nagyságrendileg 20×20-as négyzetet nyújtok belőle. A tésztám alsó felének közepére ráfektetem a vajat. Legegyszerűbb úgy, hogy a zsírpapírt felhajtom, szabad felit rányomom a tésztára, majd a zsírpapírt óvatosan lehúzom a már tésztán pihenő vajról. A tészta felső – vajatlan- felit ráhajtom a vajra. Majd egy 30X10-es téglalapot nyújtok. A téglalap egyik harmadát behajtom középre, majd erre hajtom rá a másik, még parlagon heverő egyharmadot. A tésztát ebben az állapotában egy tányérra teszem, konyharuhával lefedem és a hűtőbe teszem, fél órára.
Az idő lejárta után – lisztezett deszkán – a tésztát újra 30X10-re nyújtom. Harmadokat figyelembe véve hajtogatom, majd tányérra helyezem, konyharuhával fedem, hűtőbe helyezem. Ezt még kétszer eljátszom. A következő hűtőből való mentőakció után, a lisztezett deszkán 20X40-es téglalapot kreálok a tésztámból. Ezt 10X20-as csíkokra metélem, majd az alábbiakat ízlés, igény és praktikum szempontjait figyelembe véve háromszögekre metélem. Célszerű hosszú szárú háromszögekben gondolkodni, hogy jó sok réteget sikerüljön felcsévélnünk. A már korábban – valamelyik 30 perces kínpihenő alatt – gondosan előkészített, sütőpapíros tepsire helyezem a jó szorosan feltekert kifliket. Konyharuhával fedem és egész éjszakára kint hagyom.
Reggel 220 fokra izzítom a sütőt, elhabarok egy tojást, ezzel alaposan megkenem a kifliket, majd a csúcshőmérsékleten surrogó sütőbe tolom a tepsit.
Negyed óra alatt csodás croissant-jaim lesznek.
Magában, vagy házi eperlekvárral verhetetlen.