Kelt csöröge

A Nők ritkán rendelnek. Igaz, a
múltkor egy valentin-napi desszert kapcsán Anna megjegyezte, hogy
ne felejtsem el a receptjét. Mondjuk ő a tápióka puding iránt
is komoly vonzalommal viseltet.

Szóval a Nők ritkán rendelnek, de
most napok óta hallgatom, hogy ők úgy ennének egy kis fánkot.

Én meg gondoltam, hogy akkor
kipróbálom a kelt csörögét.

Azt hiszem megtaláltam a létező
fánkok legjobbikát.

Kelt csöröge

30 dkg finomliszt

3 tojás sárgája

6 dkg sötét lágy cukor

1 dkg élesztő

1 csipet só

5 dkg vaj

1 dl tejföl

leheltnyi tej

1 dkg sikér

1 citrom reszelt héja

A hozzávalókat a kenyérsütőre
hagyományozom. El kell, hogy mondjam, hogy mit jelent a leheletnyi.
A magam részéről én a tejet/vizet a kelt tésztákhoz úgy adom,
hogy az üstöt visszahelyezem a masinába, elindítom a
keleszt/dagaszt programot, majd az előirányzott mennyiségű és
kellő hőmérsékletű folyékony halmazállapotú hozzávalót
óvatosan hozzáadom. Így látom, mikor elég. Ez van. Jobban bízom
a szememben, mint a receptekben… Így a leheletnyi az jelenti, hogy ha a tejföl nem bizonyul elégségesnek, hogy tésztám szépen összeálljon, akkor óvatosan töltögetek hozzá egy kevés tejet, vadul figyelve, hogy mikor válik homogén rugalmas tésztával a hozzávaló kósza elegye.

Szóval a kenyérsütőre bízom az
alapanyagokat, majd másfél óra múlva lisztes deszkára borítom a
kész tésztámat.

Kisujjnyi vékonyra nyújtom,
derelyevágóval lazán vett háromszögekre vágom, és minimális
(maximum 2 ujjnyi), nem túl forró olajban kisütöm.

Anya frenetikus baracklekvárjával
tálalom, de magában is csúszik egy jó baileys-es kávé mellé.