Pizza, pizza, pizza és egy kis grissini
Életem első pizzáját 1989 környékén ettem, amikor megnyílt Pest-buda első pizzázója. Baromi mázlista kisdiák voltam, hiszen az újszerű és remek fogást a velünk szomszédos ház aljában lévő parányi üzletben készítették. (Apró adalék, hogy a tulaj, Klein Ferenc a Rosinante alapítójának, tulajának Imre bácsinak a szentendrei Andreas pizzériájában tanulta ki a szakma csínját-bínját.)
Színtisztán emlékszem, hogy az első évek végére nagyjából 35 forintért juthattunk hozzá egy pizzához, ami nem volt igazán olcsó, de a magas székeken kucorogva falt meleg, lisztes aljú tészta olyan finom volt és annyira más, hogy megérte.
Aztán persze – mint minden – Don Francesco tündöklése is fakulni kezdett, de cserébe megnőtt a városi pizzériák száma és lehetőség nyílt új kedvencek után nézni. Így szerettem bele a Pink Cadillac-be, aztán jött a Il terco cerchico, majd mostanság az Allegretto.
A pizza története azonban csak számomra kezdődött 1989-ben, Itália területén már az ókorban is fogyasztottak pizzához hasonlatos tésztákat.
Ha érdekel titeket a pizza kalandos története és felemelkedése, valamint kíváncsiak vagytok a pizzakészítés minden fortélyára, akkor ezt a cikket olvassátok el.
Pizzatésztából sodort grissini
