Szilvalekváros kelt tészta

Mióta a Nők ohodások lettek, nos azóta még erősebb szerepet kapott az itthoni uzsonna. Mert, mint ahogy arra számítani lehetett a Nők nem elégedettek a közétkeztetéssel. Anna még csak-csak hajlandó beletörődni, hogy rántott párizsit és hasonló rémségeket tesznek le elé a déli harangszó környékén. Ellenben Zsófia nem enged. Őt nem lehet holmi panírba gyömöszölt felvágottal megvezetni. Inkább nem eszik.

És ilyenkor lép elő az uzsonna. Valami házi, meleg, finom, ami áthidalja azt a mérhetetlen szakadékot, amit a bent kínált és az otthon megszokott ételek között tátong. Valami, amit hazaérkezéskor gyorsan meg lehet enni.

Ilyen célból készült ma egy tálnyi töpörtyűs kelttészta, szatmári szilvalekvárral töltve.

Szilvalekváros keltpite

30 dkg finomliszt

10 dkg rétesliszt

8 dkg töpörtyűkrém

2 tisztes csipet só

10-15 dkg szatmári szilvalekvár

1,5 dl tej

2,5 dkg élesztő

csipet cukor

A lekvár kivételével minden hozzávalót a kenyérsütőgép üstjébe öntök. Rábízom a munka nehezét. Mikor már jó fél órája dolgozik a tésztán: megköszönöm a munkáját, kiszabadítom a tésztát, vékonyra kinyújtom és jól megkenem lekvárral. A tésztát feltekerem, kétujjnyi karikákra vágom és szépen elhelyezem a pitetálamban. A sütőt 60 fokra előmelegítem, itt kelesztgetem egy kicsit a tésztát, majd 185 fokra felcsavarom s hagyom, hogy megsüljön. Zsemlebarnára sütöm.