Molnár Éva: A láthatatlan gyógyító
S fiam, ha az mondja Pistike, akkor a kútba ugrassz? Az én korosztályom fixen ezzel a költői kérdésbe csomagolt szülői intelemmel tanulta meg, hogy nem mindig kell mások remek ötleteit követni. Szerencsére Éva szülei vagy haladó gondolkodásúak voltak vagy Éva volt kevéssé fogékony a dologra, de mikor nagyjából két éve megkeresett egy terápiás módszertan kidolgozásával és én azzal álltam elő, hogy írjon inkább (vagy pontosabban előbb) egy könyvet, nem mondott nemet.
Nem mondom, hogy nem szabódott, de a coachot coacholni igazán bagatell munkának tűnt, így ütöttem a vasat Camargue és Budapest között, aminek a vége az lett, hogy az Évában mindig is ott pihenő vágy szárba szökkent és kezdett materializálódni. Születtek az ötletek, az irányok, én meg, mint a bába, aki már legalább egy gyereket (a sajátját) látott, segédkeztem, majd értő kezekbe érve már messzebbről figyeltem a könyv születését.
Amelyet tegnap végre a kezemben is tartottam. Éva nem aprózta el, enciklopedikus alapossággal járta körbe azt a témát, aminek szakértője, megágyazva annak a szaktudásnak és az abból sarjadzó aromaterápiás metódusnak, amely teljes egészében az ő nevéhez köthető. Éva nem marad meg a közkedvelten közhelyes megfejtéseknél, a mélyebb összefüggések felé mutat, erre predesztinálja természetgyógyász végzettsége és a több évtizedes támogatói munkássága.
A kötet önmagában is jó útmutató, nemcsak azoknak, akik az illatok és önnön tudatalattijuk világában még kissé bizonytalanul mozognak, hanem azok számára is bőven hordozhat újdonságot, akik a hazai piacon fellelhető előfutárok munkásságával találkoztak csak eddig. A nemzetközi kitekintés, az illatok otthonából, Dél-Franciaországból származó szaktudás és a társterületek mélyreható ismerete teszi hiánypótolóvá Éva könyvét.
