Születésnap

Egy bejegyzéssel hetek óta adós vagyok. A Nők eddigi születésnapjairól mindig említést tettem, de az idei valahogy elcsúszott, pedig remek szervezőmunkával és nagyon jó csapattal tökéletes, emlékezetes eseményt faragtam a kettejük – vagy inkább négyünk – nagy napjából.

A konspirációs tevékenységemet a Juventusnál kezdtem. A Nők évek óta rádióra kelnek, s mivel a javarészt nyolcvanas években szocializálódott anyjuk befolyása alatt állnak, így a számomra nosztalgikus zenéket játszó rádió szokott menni a hajnali órában. A kora reggeli műsorsáv része a Nap királya, amelyben egy arra érdemes szülinapost köszöntenek fel a műsor vezetői. A Nők mindig élvezettel hallgatták, így szeptember elején bepötyögtem az adataikat a rádió weboldalára, aztán nemes egyszerűséggel elfeledkeztem a dologról. Egészen addig, míg 19-én meg nem csörrent a telefonom, s a túlvégen egy készséges asszisztens kért még némi felvilágosítást a holnap királylányairól.

A másik nagy konspirációt Pixie-vel hajtottuk végre. Az elmúlt 7 évben a Nők az én kezem alól kikanyarodó tortákkal ünnepeltek, idén azonban más terveket dédelgettem. Az egyik mesecsatornán futó Mia és én című rajzfilm igazi kedvenccé vált a nyáron, ám mivel egészen friss történettel álltunk szemben, a játékgyárak még nem döntötték magukból a figurákat, a figurákkal telenyomott miegymásokat, pedig tökéletes ajándék lett volna a lányok számára.  De támadt egy ötletem. Megkerestem Pixie-t – akit olyan türelemmel és ügyességgel áldott meg a sors, aminek én a szikrájával sem rendelkezem – s kitaláltuk, hogy ha műanyagból nem is, de tortából készíthető Mia és én. Pixie alaposan felkészült az általam küldött képekből, s még a mesét is megnézte, hogy kellő mértékben képben legyen.

Így aztán 20-án hajnalban az én cserfes Anna lányom szeppenten és boldogan ült a kanapén és nagyon visszafogottan válaszolgatott a rádiósok kedves kérdéseire, de az igazi meglepetést az okozta, amikor délután a családi szülinap keretében előkerült a formatorta, rajta a legnagyobb kedvencekkel.

Vasárnap tovább fokoztuk az élvezeteket. Mivel mindkét lánynak sok barátnője van, ezért olyan helyszínt kerestünk a gyerekzsúrnak, ahol könnyedén elférhetnek, nem okoz gondot, ha húsz gyereknek kell egyszerre leülnie, s van hol rohangálni. Ideális megoldásként a Nők második otthonában a Rosinante-ban tartottuk a gyerekzsúrt, ami kifejezetten jól sikerült. Azt hiszem az esküvők mellett újabb húzóágazatban is jelesre vizsgázott a szálló. A gyerekek remekül érezték magukat és meglepően jól viselkedtek.