Benjamin Stevenson – A családomban mindenki gyilkos
Az ausztrál irodalom meglehetősen alulreprezentált a magyar könyvpiacon, így minden egyes alkalommal örülök neki, ha rábukkanok egy-egy példányra. Benjamin Stevenson könyve nem csak ezért vonzotta magához a tekintetemet, hanem a stílus is kedvezett annak, hogy együtt töltsünk néhány délutánt és estét. A családomban mindenki gyilkos egy őszinte krimi, amely ügyel az elvárt formai és tartalmi követelményekre, majd a maga szabta kereteket között mozogva szemfényveszt, igen rutinosan.
Ernest, aki íróknak ír For Dummies típusú segédleteket és sorvezetőket most a saját családjának történetét kénytelen megírni, a maga által mások számára rendszerbe foglalt elvek mentén. A családi találkozóra érkező Ernie ugyanis hirtelen számos problémával találja magát szemben: olyanokkal, amik már régebb óta kumulálódtak, amik épp most eszkalálódnak és amelyek a közös együttlét során születnek.
Hiteles narrátorként vág bele a történet elmesélésébe és a családi dráma tisztázásába, felgöngyölítésébe, folyamatosan tartva olvasóival a kontaktust, ki-kibeszélve a történetből, magyarázatokkal szolgálva arra, hogy milyen írói eszközökkel él éppen és miért.
Ebből is következik egy igen sajátos, de szerethető hangvétel, amelyet – a ritmussal együtt – szépen és következetesen tart az egész könyvön át, egészen a rendkívül ügyes lezárásig. A családomban mindenki gyilkos Stevenson harmadik regénye, amelyet remélhetőleg még sok, hasonlóan szép belső logikával felépített „titkos doboz” követ majd a közeljövőben.
