Olaszos hangulat a budai boulevard-on – Allegro Étterem és Pizzéria

Az olasz utak után mindig megmarad bennem a vágy, hogy Budapesten is megélhessem, folytathassam a kint lételememnek tekintett mediterrán létezést. Így aztán szinte minden út után vadászom a helyeket, ahol újra elkaphat az itáliai hangulat. Most nem is kellett sokáig keresgélnem, az Allegro étterem tökéletesen alkalmas volt a Trieszt-Budapest tengely kialakítására, az enteriőrtől és a magas minőségű alapanyagoktól kezdve az étlap gondosan válogatott fogásain keresztül egészen a Bartók Béla út egyedi atmoszférájáig.

Edömér barátnőmmel régóta lelkes rajongói vagyunk az olasz konyhának, így jobb helyet nem is választhattunk volna a nyári élményeink átbeszéléséhez, a lassan anekdotává csiszolódó történetek elmeséléséhez. A nyár végi estében nagyon élveztem már magát a sétát is az étterem felé, a nyüzsgő, pezsegő Bartók jó felvezetés volt. Jólesett a húszas évek hangulatát idéző, otthonos, szellős, igényesen berendezett, jól belakható térben helyet foglalni, elmélyülni a nem túl széles, bölcsen szerkesztett étlapban. A választásainkat a lelkesedésünk és részemről az ételintoleranciám ihlette, így került elénk egy szarvasgombás olajjal kínált bivalymozzarella caprese a maga szerethetően rusztikus formájában és rukkolaágyra halmozott finomságokból álló antipasti tál.

A pizzák is vonzó alternatívát kínáltak – Allegro

Edömér a pizzakemencéből frissen érkezett focacciával kiegészítve fogyasztotta, én pedig az aperitif italom kanapéjaként értelmeztem a különféle sajtokat, sonkákat, szalámikat, és így csipegettem belőlük. Az Allegro ugyanis italfronton is erős, nagyon ügyesen összeállított koktélokat kóstoltunk, Edömér pina coladát kortyolt, én pedig egy izgalmas rebarbarás martinivel ütöttem fel az estét.

Egy beszélgetős este tökéletes kellékei – Allegro

A kiadós előételek után engem a kemencében sült paradicsomból készített leves felé vitt a hangulatom, Edömér pedig egy lasagnét választott, mert izgatta, hogy miben más az Allegro lasagnéja ahhoz képest, amit ő szokott készíteni. A sült paradicsomleves rusztikus, jól fűszerezett volt, sűrűsége már-már mártássá is minősíthette volna. Gondosan elkerülte a thermomixet, megőrizve ezzel a paradicsom textúráját, a parmezán pont annyit tett hozzá, amennyire szükségünk volt. Edömér lasagnéja hatalmas adag volt, a tésztalapok között tartalmas, húshangsúlyos rétegek pihentek, az összhatás kellemesnek bizonyult.

Lasagne – Allegro

Mire ezekkel a fogásokkal végeztünk alaposan beesteledett, mi pedig visszavonhatatlanul jóllaktunk. Így aztán a pisztáciás tiramisu, crème brûlée és az estét záró eszpresszó már csak terv maradt, helyette egy jó nagyot csellengtünk a budai rakparton, egészen a Krisztináig, miközben elégedetten ecseteltük egymás számára, hogy milyen remek, hogy az igazi olasz hangulatért bőségesen elégséges elsétálni a Bartókra, az Allegróba.