Irány az északi part! – Balaton, Zánkától- Szigligetig
Az utóbbi 10 évben már erősen csak azokat az élményeket gyűjtöm be, amire valóban szükségem van. Személyre szabom a világot, nem feltételen a közismert és nagy az, ami az enyém. Így vagyok a Balatonnal is, van egy sajátom, ami ezen a Zánka-Szigliget szakaszon található, a lankákkal, a Kőtengerrel, a nemesgulácsi gólyákkal és persze Salfölddel. Itt hajlamos vagyok autóval is órákat tekeregni, figyelni, ahogy kibomlik előttem a táj, majd keresni egy jó konyhájú éttermet, egy pop-up food track-ot valamelyik szőlő mentén, egy parányi pincészetet vagy épp egy borboltot és ott megpihenni.
Az északi parton jó új helyeket felfedezni és öröm a régieken végigsimítani, újra megélni az általuk kínált vendéglátást. Számomra igazi újdonságnak számított a zánkai Kisbirtok Kultbázis.
Ez egy olyan multifunkcionális tér, amely nem csak nekünk, arra tévedőknek kínál megannyi élményt és programot, hanem a helyi közösség számára is lehetőséget teremt az együttlétre, megadva azt a közösségi helyszínt, amit egykor a fonó biztosított.
A Kisbirtok ideális helyszíne megannyi programnak, közös elvonulásoknak, zenei eseményeknek, jógatáboroknak, a helyi kórusok próbájának, kézműves foglalkozásoknak, közös gasztronómiai élményeknek vagy épp kisebb léptékű esküvőknek. Helyszínei a maguk keresetlenségében zseniálisak, a terek befogadóak, az organikusság szépen tetten érhető, nincs izzadságszagú igyekezet helyinek tűnni. A Kultbázis programjait érdemes figyelemmel kísérni, hogy be tudjuk őket építeni a balatoni terveinkbe.
Ellentétben a pár évvel ezelőtti önmagával, a 2023-as Hableány levett a lábamról. Az utóbbi időben tényleg nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy tiszta ízek, minőségi alapanyagok kellenek a jelen kor gasztronómiájába és a szezonalitás, amelynek mindig, minden esetben zsinórmértéket kell adnia, beszéljünk bár egy bisztróról vagy fine dining étteremről.
Ahogy bennem megérlelődtek ezek a gondolatok, úgy a szakma is egyre inkább magáénak érzi, szűnnek a szuperlatívuszok, a túlzások, helyébe megérkeztek a nem elkendőzött, nem másnak maszkírozott alapanyagok és tételek, és ez rendkívül örvendetes.
A Hableányban most egyértelműen ez a szemlélet, a mediterrán fogásokkal operáló, alapvetően olaszos, de a magyar szezonális alapanyagokat is helyén kezelő étlap egyik zászlóshajója a pizza. A látványkemencében készülő tészták a családosok jolly joker tételei, amelyek mellett a szülők dönthetnek, hogy a cucina povera ezen fogásait rendelik maguk is vagy széjjel néznek az étlap más szekcióiban.
Az általam kóstolt fogások mindegyikén a minőségi alapanyag és a szaktudás, a konyhai alázat érződött. Minden felesleges túlkapás nélkül, ötletekben gazdag, tálalásában igényes ételeket kóstoltam. Nálam nagy befutó lett a paradicsomsaláta és a csokoládé parfé, amely mogyoróval és málnával kiegészülve izgalmas tányérdesszertté vált, jól mutatva, hogy a konyha külön cukrászt foglalkoztat.
A Szent György-hegyet számtalanszor és számtalan irányból megkerültem már, de a völgyeibe még nem merészkedtem be. Mostanáig. A Borbolt a völgyben jó lehetőséget kínált erre.
Az aprócska boltban a környékbeli borászatok tételeit kínálják, a választék kifejezetten izgalmas, a borbolt tulajdonosának szakértelme mellett nem lehet mellényúlni, mindenki olyan Balaton-felvidéki borral lesz boldog, ami számára ideális. A borbolt teraszán pedig jó megpihenni (erre például most, a Szent György-hegy Hajnalig program keretében is lesz lehetőségetek), kicsit nézni a völgybe futó szőlőket, a dombra kapaszkodó tőkéket, a völgy öleléséből szabaduló templomot, elmélázni a kortyok felett, élvezni a szelet, amely végigfut a völgyön, megélni azt, amit a Balaton tud adni, csak oda kell figyelni rá.
A rejtett zugok után Szigliget mediterrán helyszínére, a Mércébe érkeztünk, amely a spanyol és olasz konyha legjavával, valamint elképesztő spirit választékkal várja a délszaki életérzésre nyitott vendégeket.
A ginekben és tonikokban is igen erős helyen nehéz a választás, de szerencsére a szakavatott segítség itt is adott, hogy mindenki a számára megfelelő gint kapja, az ahhoz legjobban passzoló tonikkal felütve. A Mérce enteriőrje könnyed, nincs túlgondolva, a mediterrán, sőt inkább karib stílust hozza, beltérnek tűnő kültere van, szellő, pamlagokkal, nád karszékekkel gazdagított, bárpultja az utcára néz (vagy onnan befele).
A hely választéka gazdag, de nem túlburjánzó, a vendégigényeknek megfelelő, pizzája igényes, sőt a Mérce olyan csodára képes, amire a parton nem nagyon van példa: külön helyiségben, külön kemencében készít gluténmentes pizzákat, így keresztszennyeződés veszélye nélkül kínálhatja azt az ételintoleranciával élő vendégei számára.
Az italok és az ételek szép harmóniát alkotnak, egy éjszakába nyúló nyári este ez a hely a tökéletes választás, ha az ember Szigligeten keres magának kellemes italokat, hencsert és egy jó vacsorát.



















